Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában
publikálatlanok maradtak a következő, többnyire korai, 1906 előtt írt, valóban leginkább zsengének tekinthető versek: Szalmacséplés', Házi-mulatság; Arany. Csaba töredékei olvasásakor; Primitív; Szép kikelet...; Modern költészet; La Bruyére-ből, valamint idegen nyelven írt versei: Desperata invocatio; Tu es, mon amié...; Ad animositatem sapientum; S’en est fait...; Dactylusok a Pomeroy-eljárásra; IIfaut rire... A versösszeállításban volt néhány, melyet Babits korábban már publikált. A Politikai Hetiszemlében 1907-1908 folyamán Aliscum éjhajú lánya; A bús rom; Ki tesz, ki vesz...; Anyám névnapjára; Nevessetek!; a Magyar Szemlében 1906-ban Márciusi reggelem, Találka előtt', a Szeged és Vidékében 1907-1908 folyamán A halál automobilon', A nagy szobában című versek jelentek meg. A küldemény megérkezésével párhuzamosan közölte A Hét a Gáláns ünnepségei (1908. dec. 13.), illetve A Holnapban 1908 szeptemberében napvilágot látott a komoly visszhangot kiváltó Golgotái csárda. Bár a Nyugat mindig első közlésre törekedett, de az utóbbi két, aktuálisan megjelent verset kivéve nem valószínű, hogy Osvát ekkor a másodközléstöl való tartózkodás miatt mellőzött volna szövegeket, hiszen Babits nem jegyezte rá a kéziratokra a publikálási adatokat, ő meg valószínűleg fejből nem emlékezhetett első megjelenésük helyére. Ezt a feltételezést erősíti meg az is, hogy az 0 éjszaka! is nyomdafestéket látott már a Bácskai Hírlapban 1906 márciusában, mégis közölte szövegét Osvát. Érdekes viszont, hogy több vers később, más összefüggésben közlésre került a Nyugatban. A pályaudvaron, a Márciusi reggelen, a Tájkép és A nagy szobában az Utinapló című novella (1909. nov. 1.) betétverse lett. A Pro mortuis Ignotis két évvel később annak a versfuzémek a részeként, Esti imádság címen jelent meg, amelyben Babits minden verset Dante Vita Nuova című versének hatására egységesen, hosszú alcímmel látott el (Téli dal, Egy rövid vers, Egy szomorú vers, Naív ballada, Egy dal, Szerenád, 1911. febr. 16.) Az Esti imádság alcíme a következő: „melyben a költő kéri a Múzsát, hogy az elköltözött lelkekért imádkozzék”. Az Alom az Illusztrációk mindenféle könyvekhez ciklusnak vált a kezdő versévé. (1913. máj. 1.) A Gretna Green pedig önálló közleményként, hét évvel később, 1915. augusztus 16-án itt látott napvilágot először. Az Osvát által ekkor mellőzött versek közül Babits néhányat olyan fontosnak tartott, hogy beválasztotta őket az 1909 húsvétjára megjelenő A Holnap új versei című antológiába, pedig a második nagyváradi antológia számára nagy áttekintéssel rostálta meg költeményeit, mivel A Holnap megjelenése után rázúduló kritika-áradat egyik okát a tőle függetlenül lezajlott válogatásban vélte fölfedezni. E kényes helyzetben közlésre méltónak találta a következő négyet: Strófák a Wartburgi dalnokversenyről; Recanati; Névjegyemre; Emléksorok egy régi pécsi uszodára. Köteteiben az elküldött versek közül összesen tizenhét költemény kapott helyet, a Levelek írisz koszorújából címűben tizenegy: Strófák a Wartburgi dalnokit
