Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában

létezéséről.”8 S valóban a Pippapasses, a híres kéziratköteggel együtt, Elek Artúr hagyatékának megvásárlásakor, 1978-ban került csak elő, és vált kutathatóvá az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában. Addig a hagyaték rejtélyes utat járt be: Elek Artúr tragikus halála után a háború irracionális körülményei között egy ládában bolyongott a Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum között, hogy végül egy kazánházból, a hulladékként való elégetés elől mentse ki a következő tulajdonos, a Szépművészeti egyik dolgozója, Németh Kálmán. A sok viszontagság ellenére is gazdag, fontosságához mérten máig nem eléggé ismert és csak részleteiben publikált hagyatékban,9 többek között jelentős Babits-müvek kéziratai és a költőnek számos Osváthoz írt levele is megtalálható, melyeknek nagy része korai, fogarasi keltezésű, s szövegük ma már a kritikai kiadás részét képezi. Babits levélíró szokásához képest némelyikük meglepően hosszú, tervekkel sőt néha személyes panaszokkal teli, de van egészen rövid, egy-egy névjegyre firkantott és a kézirat postai csomagjába csúsztatott üzenet is. Az a különálló levél, melyet Babits Osvát felkérésére írt válaszul azonban a Petőfi Irodalmi Múzeumban található. A kéziratot más, Elek Artúrhoz küldött levelek társaságában egy antikvárius adta el 1959-ben. Hogyan kerültek birtokába e papirosok, nem sejtjük, de az tény, hogy a többi levél címzése miatt sokáig rosszul határozták meg, és tévesen datálták Babits levelét, nem Osvát Ernőhöz, hanem Elek Artúrhoz írottnak vélték.10

A kalandos és bonyolult történet miatt sokáig nem ismerhettük sem Babits válaszát, sem a küldemény szövegét, így nem értelmezhettük tartalmukat az események összefüggésében. Ma azonban már összerakhatjuk a hiányzó kockákat, és pontosan tudjuk, hogy a november 19-én elküldött Osvát-levélre Babits két héttel később, december 1-én válaszol. Két okból is mentegetődzik. A levél elején azért, mert az „összes müveket” igénylő kérést nem tudja maradéktalanul teljesíteni: „Kívánságának nem tehettem eleget, mert műveim részint barátaimnál szétszórva, részint pedig nálam is oly rendetlen és olvashatatlan kéziratokban elhányva hevernek, hogy azokat oly hamarjában összegyűjteni nem lehet. Egynéhány verset (melyekről szeretném ha a Nyugatban jelennének meg) csatolok e levélhez s iparkodok nemsokára egyebet is küldhetni.” Hozzáfűzi, hogy esszét is szívesen írna a lap számára, „például mindjárt legközelebb egyet Swinbume-ről, akit jól ismerek s akit a Nobel-díj most aktuálissá tett.” Befejezésként pedig a kéthetes késés miatt exkuzálja magát. „Végül bocsánatot kérek, hogy ily soká feleltem becses levelére, de rendkívüli elfoglaltságom és az a jószándék, hogy felhívására

8 Gál István; Babits és az angol irodalom. Debrecen, 1942. 122.

9 Nemeskéri Erika: A Nyugat tekintetes szerkesztőségének. Kritika 1979. 8. sz. 6—16.

10 A címzett kérdését egy korábbi dolgozatomban tisztáztam: „Kérem, küldje le nekem összes műveit". Babits válasza Osvát Ernő felkérésére. Irodalomismeret, 1996. 3-4. sz. 98-104.

199