Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KELETRE, KELETRE” Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón

lója alkalmából Tolnai az ünnepet arra használja föl, hogy az életmű „sokoldalú elemezésére” szólítson föl, és ebből az alkalomból az Antikrisztust kelni láttuk őt... kezdetű kéziratos verset közli. A márciusi forradalmat köszöntő költeményben többek közt e valóban lelkes sorokat találjuk:

Két nép vagyunk ma, muszka és magyar, ki több szégyenben élni nem akar

Tolnai a verset, minden bizonyítás nélkül, a Tanácsköztársaság utolsó napjaira keltezi, s levonja a messzemenő következtetést: „ha nem bukik el a Tanácsköztársaság, Babits Mihály is eljuthatott volna a szocializmus, a marxizmus igazságához.”15 Később ezt a dátumot - helyesen - több kiadvány is korrigálta, s a verset 1919 elejére keltezte, amikor a háború nyomása alól felszabaduló Babits az események balra tolódását valóban reményteli várakozással fogadta, amikor még nem vált egyre kiábrándultabbá és elkeseredettebbé a 133 nap erőszakos eseményeinek hatására. Tolnai „sokoldalú elemzése” manipulativ módon egy oldalt erősített fel, és tartós politikai elkötelezettségnek mutatta a költő változó érzéseit. (Zárójelben jegyzem meg, hogy többek közt ez a ferdítés szülte azt, hogy a Magyar költő kilencszáztizenkilencben című esszét viszont csak a baloldal árulásaként, és nem mindkét irányba vágó, tisztázó szándékú vallomásként lehetett olvasni.) Hasonló ideológiai igyekezet tükröződik, bár a hetvenes évek lazább szelleméhez igazodva Gál István általunk elemzendő szövegközléseiben is. Az Új írás hasábjain például a 90. évforduló alkalmából a Szabó Lőrinc hagyatékban lévő versek nagy részét (tévesen) a Nyugtalanság völgyének korszakához köti, és olyan céllal gyűjti össze őket, hogy egy radikálisabb, baloldalibb Babits-kép megrajzolásához járulhasson hozzá. Prekoncepciója befolyásolja a végeredményt, mert az önmaga által kitűzött célhoz idomulva értelmezi és datálja a költeményeket. Többek között az Egy verses könyv epilógusa című verset is 1919 végére teszi. E vers valóban igen erős érzelmi töltetű, s bármely korszakhoz tartozna is, jelentős újdonságnak számítana első közlése, és valóban módosítaná az adott költői periódus megítélését.

Pfuj, megutáltam magamat magamat és a verseket: tengeri betegséget kaptam a sok ringó ütemektől.

15 Tolnai Gábor: Babits Mihály ismeretlen verse a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban. Szabad Nép 1956. aug. 5. 4.

173