Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” Anév jelentésének kérdése Babitsnál

Esszéjében végigtekint saját ambivalens érzéseinek láncolatán. A név egyrészt örök­lött családi tárgy, mely hozzá tartozik az emberhez, másrészt mégis minden egyén szuverén módon független tőle. Megértő gesztussal magyarázza ifjonti lázadását nevének írásával kapcsolatban. „Magamtól akartam lenni, ami tudok” - fogalmazza meg hitvallását - „most már nyugodtan beszélhetek nemességről”74 - teszi hozzá befejezettnek érezve neve jelentésének kérdését. „Az én vallásom szerint legalább az ember szabad lény, csak a saját érdemeinek alapján lehet őt megítélni. Annyit érek, amennyit magam érek.”75 Megalkotott és vállalt életművével a háta mögött, amikor neve Európa-szerte műveivel egyenlő, végre az azonosság érzése tölti el. E kiküzdött azonosság utolsó, költői játéknak ható, de végképp megnyugtató érvét egy látszólag apró mozzanat szolgáltatta. Babitsot, aki egy életen át hada­kozott az ellen, hogy családi nevének személyiséget meghatározó jelentést tulaj­donítsanak, egy kedves barátja figyelmezteti, „hogy a babies szó honi magyar szóként is élt a régiségben és a tájnyelvben. Mintha egy kedves családi tárgyat valaki megszabadítana a rátapadt szennytől! Magyar szó, és varázslót, vajákost jelent: sőt ősmitológiai eredetű! Ipolyi Arnold Magyar mitológiájában is szerepel a babicsolás, »varázslás« értelemben. íme, mily alkalmatos, költőhöz és magyar költőhöz illő név!”76 A hír örömmel tölti el, s bár saját bevallása szerint csupán „bohó” örömmel, de elég fontosnak tartja ahhoz, hogy beszélgető füzetében is említse.77 Nem firtatja Ipolyi gyakran kérdéses szómagyarázatainak jogosultsá­gát, hanem megkönnyebbülten lélegzik fel.78 Lám, a számára egyik legfontosabb szó, a neve, nemcsak eredetét illetően magyar, hanem jelentése is van, mégpedig olyan, amely személyiségének leglényegére mutat rá. (Talán mégiscsak Kratülosz- nak van igaza?) Élete végén bevallja hát, ami ellen oly sokáig tiltakozott írásban, amivel oly sokat küzdött műveiben: „a név olyan mint a szorosan testhez tapadó ruha: aki érinti, engem érint!”79 Ő, aki fiatal korában a hang, a szó mágiájával törekedett a felszínre hozni, kibontani a dolgok legmélyebb összefüggését, s aki élete végén a Jónás imájában arról panaszkodik, hogy hozzá hűtlenek lettek a sza­vak, ő, talán saját magának sem bevallottan, és a nyilvánosság előtt mindenképp titkoltan, nehezen hegedő sebeire valódi gyógyírt lelt. Minden racionalitáson túl, a tudatalatti tartomány legbelsőbb bugyraiban, e kései felfedezés ajándékaként költő­voltának titkos igazolását találhatta meg. (1996) 74 Nevek, ősök, címerek. I. h. In: BMET II. 689. 75 Uo. 690. 76 Uo. 688. 77 1938. áprilisi bejegyzés. In: BMB I. 682. 78 A szakirodalom megoszlik a szó lehetséges eredetének kérdésében. Horger Antal a Babies családnevet ó-magyar névadási szokásra vezeti vissza (Magyar Nyelv 1939. 5-6. sz. 182-183.), ezzel szemben Melich János szláv eredetűnek tartja (Belia 1983. 10.) 79 Nevek, ősök, címerek. In: BMET II. 688. 155

Next

/
Thumbnails
Contents