Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” Anév jelentésének kérdése Babitsnál

egyik legérzékenyebb pontja, hiszen 1928-ban, mikor szerb nyelven, szerb lapban nevével és származásával kapcsolatosan egy lényegében jelentéktelen cikk lát napvilágot, rögtön több oldalas tanulmánnyal válaszol rá Szerb író vagyok-e? címmel, amely függetlenül a kiváltó ok színvonalától, polgári liberális gondolkodásának egyik jelentős megfogalmazása lett. „Ezt hallom: Szerb lapok és folyóiratok hasábjain föl-fölbukkan a nevem [...], az én szegény nevem nem is idegenként szerepel a szerb nevek közt, hanem mintha maga is szerb név volna: legalábbis egy szerb származású író neve.” Hízelgő - szögezi le Babits: „Ha úgy volna nem tagadnám, sőt talán büszke is lennék rá. [...] Az én „szláv hangzású” nevem valóban régi magyar nemesi név.” Az egybeesést véletlennek tekinti, s a szó etimológiáját nem firtatja. Babits István, a költő öccse jóval később viszont részletes genealógiai kutatásokat végzett, s ennek alapján az ellenkezőjét állítja, és a sorok közt, kimondatlanul, híres testvérével vitatkozik: „Tudomásunk szerint - és erre vall vezetéknevünk is - a Babits-ősök eredetileg horvátok voltak”, s az Adriai-tenger mellett éltek. Szerinte 1102-ig felkutatható a családfa, s ennek alapján megállapítható, hogy a XVII. század közepe táján, egy parasztlázadás után települt át a család magyar területre; a nemesi rangnak már ekkor nyoma van.21 Babits István cáfolata ellenére Mihály jóhiszeműségéhez nem fér kétség, hiszen apja elbeszélése alapján csak dédapjáig visszamenőleg emlegeti magyar nemesi származását, és ekkor már egy jelentős ideje valóban Magyar- országon élt a család. A mi szempontunkból végül is közömbös e kései nyomozás eredménye, sokkal inkább a Szerb író vagyok-e? cikk érvelése a fontos.22 Babits ugyanis egyértelműen leszögezi, hogy sem nemesi, sem magyar származására nem büszke, hisz „ki tudhatja jobban, mennyire nem érdem a származás, mint az író, ki szokva van az emberi értékeket csupaszra vetkőztetni?” A név eredetének vizsgálatától itt is, a független, önálló személyiség tiszteletéig ível a gondolatsor: „Mindenki arra büszke, aki ő - ahonnan ő jött, amit ő hozott: Mi mást tud adni az Emberiségnek. [...] Egyetlen kincsed magad vagy.”23

A külvilág előtt szereplő tulajdonnév és a személyiség ellentmondásos viszonya Babits több alkotásában szervező motívum. A Névjegyemre elkészülte után egy hónappal megszületik az Anyám nevére, mely nemcsak címének megfogalmazása alapján (mindkettő valamilyen témára írt vers), hanem költői kérdését illetően is az előző párversének tekinthető: van-e lényeget összefoglaló jelentése a névnek vagy pusztán azonosítás a funkciója?

21 Babits István: A Babits-családszármazása. ItK 1978. 4. sz. 470-471, v. ö. Belia 1983. 9-10. A család történetéről legrészletesebben 1. Buda Attila: A Babits és Kelemen családok, levelezésük tükrében. In: BCSL 7-38.

22 Babits több, kései, nagy tanulmányában is foglalkozik a Ki a magyar? kérdésével: Pajzzsal és dárdával (1939), A magyar jellemről (1939).

23 Szerb író vagyok-e? Az Est 1928. jún. 10. In: Itt a halk 132-134.

140