Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„HISZEM AZ EZER ISTENT” A fiatal Babits rendhagyó Credója

elszegényesedést láthat, elzárkózást a többi lehetőségtől, befalazkodást talán [...] Véleményekért nem csak önmagáért érzi magát felelősnek.”6 Szabó Lőrinc is hasonlóan jellemzi „örökké izgatott, örökké bontó-építő” szellemét: „Fogékonysága semminek sem tudott kitérni [...] tételei kérdőjeles állításokkal” vannak teli7. A Játékfilozófia egyik gondolati eredménye éppen az, hogy mikor Szókratész mondandójának végére ér, melyben a dolgok differenciálódását tüntette fel az élet alapirányának, s barátját, Phaidroszt már-már meggyőzte igazáról, gyorsan hozzáteszi: „Hisz az egészet megfordítva is elmondhattam volna”, vagyis a differenciálódás helyett az egységesülést mutathatta volna föl az élet lényegeként. Babits szerint tehát az ítéletalkotásban is óvakodni kell az egyneműsítéstől, olyannyira, hogy aki a pluralizmus pártjára áll, annak a monizmus lehetséges igazán is el kell gondolkoznia.

A Játékfilozófia gondolkodói alapállásával magyarázhatjuk, hogy a Hiszekegy verssel éppen ellenkező végkicsengésü költemény is születik ekkortájt Babits tollából. Az 1908 őszi Októberi ájtatosságban a bűnbánó ima az Úrhoz szól, aki „úr vagy száz seregek felett”; ez a költemény a különböződés elvével éppen ellenkezően (de feltűnő módon annak gondolati érvkészletét használva) az Egy dicséretét hirdeti:

Pedig a soknál mennyire több az egy, az Egy, aki Valaki, mégis, akire hallgat a föld is, ég is.

Épp ezért a Játékfilozófia Szokratésze is a differenciálódás, a különböződés elvét fejti ki sajátjaként, hiszen minden kérdőjele ellenére ekkor Babits is ehhez áll közelebb. Egyészt a majd tíz évvel korábban Kosztolányinak írt levélből ismerős Spinozái különbségtétel gondolatai köszönnek vissza: „azt mondom, hogy kettőnél kezdődik az élet”. Másrészt az okfejtés ekkor, 1910 táján már Bergson filozófiájának ismeretével is tovább gazdagodik: „Már most képzelj el egy tudatállapotot, ami csak egy. [...] Meglátod, hogy amit elképzeltél, az semmi, és hogy a lélekben egy egyenlő zérussal. A tudat a különbségnél kezdődik - ezt mondja a pszichológiátok. Az érzet a változásnál kezdődik - ezt mondja a fiziológiátok. A lét a kettőnél kezdődik - mondom egyszóval. A másnál, az újnál - térben és időben.”8 A Hiszekegy ugyanennek a gondolatnak a jegyében született:

Semmi az, ami csak egy; semmi sem egy, ami él.

Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent:

6 Dienes Valéria: Ilyennek láttam. Magvető Almanach, 1966. 1. 243-250. In: Haza a telepre 276-278.

7 Szabó Lőrinc: A költő. In: B.-Emlékkönyv 11.

8 Babits Mihály: Mese a nagyvilágról. [Köteteibe Játékfilozófia címen vette fel.] Nyugat 1912. jún. 16. 991-1009. In: BMET I. 296.

123