Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„IÁM MONS LIVESCIT, NIDOQUE COLUMBA QUIESCIT” Filológiai érdekességek az Új leoninusok kéziratán

„IAM MONS LIVESCIT, NIDOQUE COLUMBA QUIESCIT”

Filológiai érdekességek az Új leoninusok kéziratán

Az Új leoninusok a pályakezdő Babits gyorsan közismertté váló, sikeres verse lett, hiszen nem sokkal azután, hogy 1910. január 1-én megjelent a Nyugatban, ezt a verset választották ki arra, hogy a folyóiratot propagáló, gondosan megtervezett, elegáns képeslap-sorozat része legyen. Egy-egy nyugatos alkotó fotója és aláírása mellett egy gondosan kiválasztott vers szövege hirdette az új magyar irodalom sokat támadott fórumát. Babits, nyilván nem kevés büszkeséggel, már május 7-én e lapon küldi Szekszárdra családjának Gizella-napi jókívánságait.1

Viszonylag sokat tudtunk már eddig is a vers keletkezéséről, ám az utóbbi év folyamán publikussá vált autográf verskézirat néhány újabb filológiai csemegével is szolgált. Szabó Lőrinc hagyatékának sokáig otthon őrzött része fiának halála után ugyanis az MTA Kézirattárába került, benne két fontos Babits-vers, az Esti kérdés1 2 és az Új leoninusok kézirata is, s bár régóta ismert volt lelőhelyük,3 kutathatóvá most vált igazán tartalmuk.

A vers keletkezésének idejét egész pontosan ismerjük, mivel Babits 1908. augusztus végén Juhász Gyulának írt levelében, melyben olaszországi útjáról számol be, mellékelve elküldi legújabb alkotásait is: „Az utóbbi napokban elkövettem néhány új verset. Elég közepesek, de egyszersmind elég folyékonyak, ami nálam ritkaság. De néhányat csatolok írd meg a véleményedet” - írja levele közben, majd a végén valóban lemásolja kettőnek a szövegét. „U.i. A versek közül ideírok kettőt találomra, a többit, nem rosszabbak, elküldöm később.” Eztán következik az Új leoninusok, majd a levél írása közben „támadt” Szonett (később Itália címen lett közismert) kézirata is. A versekhez még egy utólagos, magyarázó megjegyzést fííz: „Leoninusokat még akarok írni: örülök hogy találtam egy formát, melynek múltja van ugyan a magyar költészetben, de jelenleg senkisem használja kívülem: legfölebb utánzóm! E formának (nem tudom, érzed-e a küldött versben, melynek vége kissé nehézkes) - különös dekadens hangulata van - legalább úgy érzem.”4

1 B. Emlékház 71.8.8., hasonmását 1. Vendel-Mohay 1974. 96.

2 Az Esti kérdés kéziratáról 1. részletesen Kelevéz Ágnes: Levél Fiúméból. In: Mezei Márta 75. születésnapjára. MTA Irodalomtudományi Intézete, Balassi Kiadó, 2004. 40-42.

3 BMLK I. 240.

4 Babits levele Juhász Gyulának, [Szekszárd, 1908. aug. 26. előtt] In: BML 1907-1909. 111.

115