Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

khüloszi módon, hogy egyúttal „még csupa líra maradjon”.77 Ennek a filozofikus alapon álló poétikai gondolatnak a szülötte a Laodameia.

Az irodalmi források számbavételekor a Szilasi-kötetben található bejegyzések nyújtják a legbiztosabb fogódzót, hiszen maga a szerző fedi fel a Laodameiá- ban található vendégszövegek rendszerét, az irodalmi hatások egymásba fonódó antik és modem évgyűrűit. A források időrendbeli áttekintése után - hasonlóan Rába György alapvetően fontos elemzéséhez - a továbbiakban a Laodameia szövegének és a Szilasi-kötet autográf ceruzaírású bejegyzéseinek linearitását követjük nyomon.78

A „a sors buta lába gázol a / lélek kádjában ütemre” (L 140-141.) sorok mellé ezt írta Babits: „Swinburne”. E kardal egészét, mely „panaszkodik, hogy kegyetlen istenek rossz, önemésztő anyagból alkották az embert”, hozza összefüggésbe Szerb Antal79 az Atalanta egyik kardalával: „And the high gods took in hand / Fire, and the falling of tears / And a mesure of sliding sand / From under the feet of the years.” („S vették a nagy istenek / a tüzet meg a könnynedűt, / s egy véka homokszemet / mit az évek lába nyütt.” Ford.: Kálnoky László. Swinburne: Tenger és 146-147.)

A „Ekkor - hopp, hóha! - partra dobni a követ / a horgony-nehezékkel. Rândul a kötél.” (L 238-239.) sorok alá, a lap aljára írva ez áll: „Mikor először Velencébe érkeztem hajnalban.” Az útiélmény alapja, hogy Babits 1908 nyarán nem vonattal, hanem hajóval érkezik Velencébe, méghozzá ugyanabban a napszakban, mint Prótesziláosz Pergamosz várához: hajnalban. A napfelkeltét a hajón nézi végig, az itt szerzett első tengeri és hajózási élménye meghatározó. Útjáról jegyzeteket is készít, ahol a tengeri utazás élményeit részletesen rögzíti: „Hajón Veneziába. Kora reggel a víz kelet felé közel fekete, távol fehér; a másik oldalon csupa tej- szürke [...] A hullám, ahol felhasítja, halványzöld; messzebb azúr szín, világos, nagyon világos!”80 Talán nemcsak a kikötés élménye, hanem maga az ébredező tengerparti város a felkelő vörös nappal is ehhez az úti élményhez köthető, mikor Babits talán éppen a hajó orrán állva közelítette meg a hajnali Velencét, akárcsak Protesziláosz Pergamosz várát: „És már hallottuk messziről, hogy ébredez / a tágas Trója s száz kapója sorra nyíl”. (L 234-235.)

Az „Érc és hármas erő övezé mellét” kezdetű Lányok kardala, a 312. sor mellé írva ez áll: „Horatius” . A strófa egésze, de főleg első két sora („Érc és hármas erő övezé mellét, ki először a vízre bocsátá kis tutaját / s vad tenger kényére vetette reá a törékeny, könnyű hajót”) Horatius Carmina I. 3. egy részletének átvétele,81

77 Vö. EIT 1979.37.

78 Vö. Rába 1969. 104-109.

79 Szerb 1927. 152.

80 Hung Int. Tud. Közi. 1975. dec. 25. sz. 131-142.

81 Vö. Rába 1969. 104.

107