Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
mas az időmértékes antik ritmus hordozására, míg az angol verselés nem. „Ezért Swinbume-nek, mikor görögös verset keres, be kell érnie a görög strófaformák pusztán strukturális utánzásával, megtartva a modem rímet és metrumot. Babits viszont magából a görög metrumkincsből meríthet, és így pastiche-a közelebb áll a mintához. Babits megtarthatja a görög jambikus trimétert a drámai részek metruméul, Swinburne az angol fül kedvéért megrövidíti egy lábbal. A kardalok Babitsnál három versformában váltakoznak: 1. antik strófák, 2. az antik kardalok mintájára alakított szabadabb időmértékes sorok, 3. a swinbume-i görög strófák, antik struktúrával, de rímmel és nyugat-európai metrummal. Csak ennél az utóbbinál lehet Swinburne hatásáról szó, és ezt már fel is jegyeztük: a »Hol körbe kerül...«” a, b, a, b, c, c, c, b és a végkar a, b, a, b, b struktúrája Swinbume-reminisz- cenciák, Swinburne hatása azonkívül az átmenő rímek alkalmazása, Swinburne legkedvesebb müves-trükkje, mellyel Babits oeuvre-jében a Laodameián kívül nem találkozunk: a rímek átmennek a következő strófába, pl. az első kardalnál (»Minden szomorú idő közt...«) a séma a következő: I. versszak a, b, c, d; II. versszak a, b, c, d — a rím csak a következő versszakban leli meg párját.”69 A XIX. századi szerzők közül Arany Buda halála című művének hatását is felfedezhetjük a Laodameia szövegén. „Vad Phrygia” vidékét, mely Prótesziláosz halálának helyszíne, „hol tigris kölykez a pusztán, / hol üvölt a sárga oroszlán” (L 306-307.) Babits hasonlóan félelmetesnek és egzotikusnak rajzolja meg, mint ahogy Arany a Rege a csodaszarvasról című részben Hunor és Magyar vadűző útjának Perzsián áthaladó szakaszát jellemezte: „De a párduc vad oroszlán / Végig üvölt a nagy pusztán, / Sárga tigris ott kölykezik”. (Buda halála, Hatodik ének, 21-23.) A Laodameia forrásainak kutatásakor a Nietzsche-hatás jelentőségét sem szabad alábecsülnünk, bár itt nem szövegszerű átvételről, hanem eszmei indíttatásról van szó. A Laodameia művészetelméleti keretét A tragédia születése című Nietzsche-müben kereshetjük.70 Több forrás áll rendelkezésünkre, hogy Babits mennyire meghatározónak tartotta a művészet nietzsche-i felosztását, mely szerint a művészet fejlődése az apollóni és a dionüszoszi kettősségéhez kötődik. E kétféle művészi törekvés egymás mellett halad, többnyire nyílt ellentétben egymással, s ezzel a konfliktussal új és új műalkotásokra ösztönzik egymást, „mígnem a hellén akarat metafizikai csodatette folytán, egymással párban jelennek meg, s ez az egyesülés végül létrehozza az attikai tragédia éppoly dionüszoszi, mint amennyire apollóni művészetét.”71 Nietzsche szerint a két pólus érintkezéséből születik az attikai tragédia: dialógusai az apollóni, kórusai a dionüszoszi létfor69 Uo. 154—155. A Babits-mű verstani magyarázatát 1. részletesen Vilcsek 1988. 162-211. 70 Vő. Tverdota György: Klasszikus álmok. (Dekadencia és antikvitás Babits első korszakának verseiben) ItK 1997. 5-6. 570-571. 71 Nietzsche 1986. 24. 105
