Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)

A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Cerambycinae - Hőscincérformák

dőbénye: Várhegy, 2008. VI. 11., HG - Felsőregmec: Mátyásháza, 2007. VI. 19., HG, MJ - Fony: Nagy-Mocsáros, 2010. VI. 24., HG - Füzér: Csata-rét, 2008. VII. 6., HG; Drahos, 2002. VI. 24., HG, OI - Garadna, 1991. VI. 28., 1991. VII. 11., GA - Háromhuta: Flórika- forrás, 2002. VI. 5., HG, HS; Mlaka-rét, 1980. VII. 14., KE - Komlóska: Közép-domb,

2011. VII. 16., HG - Legyesbénye: Fuló-hegy, 2009. VI. 16., HG, HS - Mád: Becsek, 2006.

VI. 9., HG, HS; Kakas-hegy, 2011. VI. 22., HG, HS - Mikóháza: Palack-hegy, 2000. VII. 4., HG - Miskolc: Miskolctapolca, 1985. VII. 18., 1990. V. 28., 1990. VI. 20., ÉE - Nagyhuta: Kőkapu, 1980. VII. 13., KE - Nyíri: Vajda, 1999. VI. 10., HG - Pusztafalu: Dombok, 1999. VI. 10., HG - Regéc: Gyertyánkút, 2001. VII. 29., HG - Sajólád: Ládi-erdő, nyugati rész, irtás, 2001. VII. 6., 2001. VII. 18., HG - Sárospatak: Veres-haraszt, parlag, 1999. VI. 2., HG - Sátoraljaújhely: Esztáva, 1999. VI. 2., 1999. VI. 10., 2003. V. 31., 2004. VI. 27., 2005. VI. 15., 2006. VII. 16., 2007. V. 25., HG; Hármaskúti-völgy, 1999. VI. 30., HG; Hegyalja u.,

2012. VI. 17., HG; Májuskút, szőlő, 1999. VI. 6., HG; Rudabányácska, Borz-hegy, 2003. VI. 3., HG - Szin: Szelcepuszta, 2013. VI. 21., HG, NL, NT, SzB - Szomolya: Kaptárkövek, 1958. V. 25., RM - Tállya: Patócs-hegy, 2011. VI. 22., HG, 2013. V. 29., HG, HS,

2013. VI. 14., HG, HS, PA - Tárcái: Nagy-Kopasz, Hársas, 2011. V. 31., 2011. VI. 22., HG, HS; Ördög-bánya, 1999. V. 30., 1999. VI. 18., HG - Tárd, 1957. VII. 10., TS; Tardi-patak, 1957. VI. 16., TS - Telkibánya: Cser-hegy, 2008. VIII. 2., HG; Gúnyakút, 1999. VII. 17., HG; Hemzső-rét, 2010. VII. 15., HG; Kecske-hát, 2002. VI. 25., HG -Tiszalúc: Holt-Tisza, 1995. VI. 21., HG - Tiszaújváros: Kocsordos, 1995. VI. 21., HG, HS - Tokaj: Nagy-Kócsag, 2011. V. 31., 2011. VI. 22., HG, HS.

Trichoferus campestris (Faldermann, 1835) - szállóvendég éjicincér

(+Ábra a 18. táblán, lent)

Eredetileg Közép- és Délkelet-Ázsia volt a hazája, de mivel lárvái nagyon sokféle fafajban képesek megélni, lombos és tűlevelű fákban egyaránt, így napjainkra a kontinensek többségén megtelepedhetett. Még a sok más bogárnak ellenálló dió is ezek közé tartozik. Lárváinak fejlődése a félsivatagi és trópusi körülményeket is kibírja, így nem teljesen meglepő, hogy az egész Földön faanyaggal széthurcolt példányai nálunk is terjedni kezdtek. Az első észlelések Budapesten történtek 1997-ben, ahol még nem lehetett tudni, hogy meghonosodott, vagy csak raktárakból kiszabadult példányokról van-e szó. 2009-ben előkerült Debrecenben, majd ugyanabban az évben először a szabad természetben, Várpalota közelében is. Megyénkből eddig ez az első adatközlés, de továbbiak várhatók. Az egész világon körözik e fajt, mint faanyag-kártevőt, karanténfajnak tekintik (Hegyessy and Kutasi 2010). A lárva elhalt faanyagban, a fatestben rág, meglehetősen hosszan, két éven keresztül. Az imágók nyár közepén jelennek meg, de nem feltűnőek, mert a meleg éjszakákon rajzanak. Nagyon vonzza őket a mesterséges fény, ezért gyakran berepülnek kivilágított lakásokba is. A fák lombjai között az erjedő, édes folyadékot is kedvelik.

Új adat: Sátoraljaújhely: Hegyalja u., szelídgesztenye törzsén, boros-banános csapdából, 2012. VII. 8., HG.

Trichoferus pallidus (Olivier, 1790) - sápadt éjicincér

Közép- és Dél-Európában elterjedt faj, Magyarországon az alföldi és hegyvidéki tölgyesekben egyaránt előfordul. A lárva frissen elhalt, még álló tölgyek törzsében vagy vastagabb ágaiban, a kéreg alatt rág, legtöbbször sekélyen a farészben bábozódik. Vastag kéreg esetében a háncsban is bábozódhat. Az imágók nyár közepétől jelennek meg, éjjel rajza90