Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)

A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Cerambycinae - Hőscincérformák

hos, rét, 2005. V. 30., HG, HS - Garadna: erdő, 1986. VI. 9., GA; Kossuth u., 2004. V. 27.,

2006. V. 16., GA - Gönc: Gönci-patak völgye, 2008. V. 30., HG, HS - Háromhuta: Mlaka- rét, 2011. VI. 12., SzVa - Hernádnémeti: Törökjuss, 2002. V. 22., HG - Hernádszurdok, 1985. V. 29., GA - Kesznyéten: Emberes, 1995. V. 24., HG - Kishuta: Császár-völgy, 1999.

VI. 6., MJ - Mád: Becsek, 2006. V. 12., HG - Martonyi: Bükk-völgy, 2007. V. 10., HG, HS- Miskolc, 1988. V. 15., VGy; Csanyikvölgy, 1987. V. 27., GA; Hámor étterem, 1991. VI. 3., ÉE; Miskolctapolca, 1989. V. 17., 1990. V. 17., 1990. V. 18., 1992. V. 14., ÉE - Nagyhuta: Komlóska-völgy, láprét, 2010. V. 31., HG; Kőkapu, 2010. V. 29., HG - Nyíri: Bózsva-völgy, a Senyő-völgy bejáratánál, bükk farakáson, 2013. V. 10., 2013. VI. 12., HG, HS - Pácin: Karcsa-ér, füzes, 2013. V. 16., HG, HS - Pusztafalu: Kertek alja, 2005. VI. 21., HG - Sa- jókaza: csipkés, 1997. V. 3., PVG - Sajószentpéter: Bálvány-tető, 1997. V. 11-27., ND - Sátoraljaújhely: Bányi-hegy, 2013. V. 6., HG, HS; Esztáva, 2003. VI. 3., 2003. VI. 13., 2005.

V. 21., HG; Gejzír-domb, 2002. VII. 1., 2002. VIII. 6., HG; Long-erdő, Mocsolya, 2013.

VI. 12., HG - Tállya: Patócs-hegy, 2011. V. 31., 2013. VI. 14., HG - Tárd, 1988. V. 25., 1988. V. 26., ÉE - Telkibánya: Ósva-völgy, 2009. V. 22., HG; Ósva-völgy, Kutyaszorító, bükk farakáson, 2012. V. 10., HG, KA, NT - Potácsház, 2008. V. 30., HG, HS - Tiszaújváros: Kocsordos, 1995. V. 24., fűz ágrakásról, HG.

Ropalopus ungaricus (Herbst, 1784) - magyar facincér

Európa középső és délkeleti területein elterjedt, de ritka faj. Magyarországon csak néhány hegységünk magasabb részéből ismerjük, az elmúlt 150 évből a hazai múzeumok alig néhány példányát őrzik. A megyénkkel szomszédos Szlovákia hegyeiben helyenként kevésbé ritka, lárvális fejlődését is ott vizsgálták (Sláma 1989). A hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) beteg, de még élő törzseinek kérge alatt rág. Az imágók nyáron találhatók tápnövényeik közelében, leginkább a lombkoronában. Védett faj.

Irodalom: (Merkl et al. 1996): Bükkszentkereszt: Hollóstető, (DU62) - Miskolc: Nagy-mező, (DU62).

Rosalia alpina (Linnaeus, 1758) - havasi cincér (+Ábra a 17. táblán, fent)

Közép- és Dél-Európa-hegyvidékein, a Kaukázusban és Kis-Ázsia egyes magas fekvésű erdős tájain terjedt el. Magyarországon a középhegységekben a bükkös zóna lakója, de él a Dunántúli-dombság erdeiben is. Ugyanakkor meglepő, hogy az Alpokalja területéről alig van adatunk róla. Megyénkben is érdekes, hogy pl. az Aggteleki-karszton a kiterjedt bükkösök ellenére is kevés helyről ismerjük, vagy a Zempléni-hegység északi és középső részén kívül, a délebbi részek nagy, idős bükköseiből egyetlen adatát sem tudjuk. Lárváját általában a bükk fájához kötik, de hegyi és mezei juharból, hársfajokból és gyertyánból is sikerült kimutatni. Imágóit legtöbbször sérült, napsütötte helyen álló bükk törzsein vagy friss farakásokon láthatjuk júniusban és júliusban. A hosszabb csápú hímek ilyenkor merészen védelmezik azt a helyet, ahol a nőstényekre várnak. A megtermékenyített nőstények frissen elhalt farészekre, sérülésekre petéznek, gyakran tévedésből a friss farakások fájára. A lárvák még élő fák halott részében (ágcsonkokban, odvakban, tükörfoltokban) rágnak, több évig fejlődnek. Több európai országban a rovarvédelem jelképállata. Nálunk is védett, Natura 2000 listás faj. Csak élőhelyeinek védelme jelentheti biztos fennmaradását.

Irodalom: (Merkl et al. 1996): Bükkszentkereszt: Hollóstető, (DU62); Rejtek, (DU62)- Miskolc: Disznós-patak, (DU62); Garadna-völgy, (DU62); Jávorkút, (DU62); Kerekhegy, (DU62); Létrás, (DU62); Lillafüred, (DU72); Szentlélek, (DU62) - Varbó: Harica87