Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Cerambycinae - Hőscincérformák
Gracilia minuta (Fabricius, 1781) - törpecincér Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi területén elterjedt faj. Magyarországon néhány utazóládából, kosárból kikelt százéves adatán kívül alig tudunk frissebb adatairól. Feltételezhetően fűzfában él, de más lombos fák, így gyertyán, veresgyűrű som is szóba jöhet, amikből régen házi eszközök készültek. A lárvák egészen vékony ágakban fejlődnek, arányban a kifejlett imágók néhány milliméteres méretével. Életmódjukról keveset tudunk: a bogarak júniusban cserjék ágairól, leveléről kopogtathatok. Megyénkből származó egyetlen adata korábban évszám nélkül került a szakirodalomba, de a múzeumban őrzött példányon ez is olvasható volt. Sajnos a gyűjtő neve nem szerepel, ezért csak feltételezhető, hogy a környéken akkor növényvédelmi szakemberként dolgozó, világhírű poloskakutató Horváth Géza révén került a pesti gyűjteménybe. Irodalom: (Kuthy 1896): Aszaló, (DU94). - Új adat: Aszaló, 1878., (A). Hylotrupes bajulus (Linnaeus, 1758) - házicincér Európa, Ázsia és Észak-Amerika fenyveseiben egyaránt elterjedt, ráadásul az építkezésekhez leginkább használt fenyőfákkal mindenhová széthurcolák már az emberek. Magyarországon kevés volt a természetes fenyves, ezért viszonylag kicsi a hazai élőhelye napjainkban is. Az alföldi fenyőültetvényeken meglepő módon nem szaporodott el nagyon. Leginkább a luc törzsei számítanak lárvái tápnövényének. Magyar neve azért találó, mert nálunk legtöbbször épületfákban, legtöbbször erdei faházak falán láthatjuk. A lárvák elsősorban a törzs kérge alatt, majd a farészben rágnak. Kellemetlen tulajdonságuk, hogy képesek még a teljesen kiszáradt, kéregtelen fenyő faanyagban is évekig élni, ott több évtizedig is új generációk táplálkozhatnak. Ezáltal pl. a házak tetőinek fenyőfákból készült gerendáit annyira elgyengítik, hogy a tető beszakadhat. Jelenlétüket leginkább a faanyag alá hullott finom, lisztszerű rágcsálék árulja el, mert az imágók csak rövid ideig láthatók a fatörzseken, nem feltűnőek. Irodalom: (Vángel 1906): Putnok, (DU54). - (Merkl et al. 1996): Bükkszentke- reszt, (DU72) - Miskolc: Garadna-völgy, (DU62); Létrás, (DU62). - (Hegyessy és Kovács 1998): Háromhuta: Eszkála, (EU36) - Mikóháza, (EU46) - Nagyhuta: Komlóska- patak völgye, (EU36) - Sátoraljaújhely, (EU46); József A. u., (EU46) - Telkibánya, (EU27).- (Kovács és Hegyessy 2003): Kenézlő, (EU33) - Zalkod: Dózsa Gy. u., (EU33). - (Hegyessy 2008): Pácin: belterület, (EU65). Újabb adatok: Aggtelek: belterület, 2012. VI. 21., HA - Bózsva: Nagybózsva, Kőbérc Panzió, 2006. VII. 8., HG, VT - Encs, 1991. VI. 24., GA - Füzérradvány: Arborétum, bepusztult, 2010. III. 23., HG, HS - Garadna: erdészház, 1992. VII. 13., 1993. VII. 3., GA- Háromhuta: Istvánkút, erdészház, 2000. VII. 27., HG, SzCs - Sátoraljaújhely: Esze T. u„ 2001. X. 27., GI; Harmat u„ 2004. VII. 4., HG - Tárd, 1957. VII. 11., TS - Telkibánya: Aba- úji Múzeum, 2008. VI. 23., HG; Erdei Iskola, kopjafás temető mellett, 1999. VII. 6., HG; Gúnyakút, fenyő farakás, 2000. VII. 9., HG, MA; Kecske-hát, 2002. VI. 25., HG. Isotomus speciosus (Schneider, 1787) - nyírfa-darázscincér Európa déli területein és Kis-Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon csak kevés adata származik természetes erdőinkből, tölgyesekből, többségük lakott helyről való. Az Alföldön és a hegységekben egyaránt előkerült. Lárvái sokféle lombos fafaj elhalt ágaiban, törzseiben fejlődnek, még a tájidegen akácban is megélnek. Imágóival a nyár első felében találkozhatunk, leginkább a késő délutáni időszakban mászkálnak tápnövényük törzsén. 77
