Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)

A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Cerambycinae - Hőscincérformák

Puskás-patak, 2004. V. 26., HG - Sárospatak: Hosszú-hágó, 2006. V. 13., HG - Sátoraljaújhely: Bányi-hegy, 1997. VI. 1., HG; Esztáva, 2006. V. 12., HG; Gejzír-domb, 2002. VII. 1., HG; Hegyalja u., 2011. V. 1., 2012. IV. 30., HG; Némahegy, 2002. V. 3., PG; Rudabányácska, Lőtér, 2002. VI. 4., HG; Sátor-hegy, 2008. V. 10., HG, PA - Szemere: János-völgy, 1998.

V. 8., HG - Szuhafő: Szuha-völgy, 2003. V. 20., HG - Tárcái: Nagy-Kopasz, Hársas, 2011.

V. 12., HG, 2011. V. 31., HG, HS - Tárd, 1957. V. 4., TS - Telkibánya: Cser-hegy, 2011.

VI. 17., HG; Hemzső-rét, 2010. VI. 3., HG; Mátyás király kútja, Csemetekert, 2013. V. 10., HG, HS; Ósva-völgy, 2008. V. 27., HG, PA - Tokaj: Nagy-Kopasz, 1986. IV, OI.

Aromia moschata (Linnaeus, 1758) - pézsmacincér (+Ábra all. táblán, lent)

A Palearktikum nyugati részében terjedt el, Magyarországon a folyók árterén és a hegyvidékek patakvölgyeiben él. A lárva a fűzfajok élő ágaiban fejlődik, kezdetben a kéreg alatt rág, majd a farészben folytatja rágását. Az imágók nyáron jelennek meg, de mivel dús növényzetű, páratelt, szúnyogos helyen röpködnek, ritkán kerülnek szem elé. Legtöbbször a lombkoronában tartózkodnak, ritkán virágokon is látni lehet csillogó zöldes vagy vöröses testű imágóikat. Nevüket jellegzetes szagukról kapták. Hazánkban védett faj.

Irodalom: (Vángel 1906): Putnok, (DU54). - (Merkl et al. 1996): Bükkzsérc: Pazsag- völgy, (DU62) - Miskolc: Garadna-völgy, (DU62); Lillafüred, (DU72). - (Hegyessy és Kovács 1998): Hidasnémeti: Hernád-part, (EU17) - Sátoraljaújhely, (EU46) - Telkibánya, (EU27) - Tokaj, (EU33) - Tolcsva, (EU34). - (Kovács 1998): Edelény: Kakas-kő- orom, (DU75) - Keresztéte, (DU97). - (Kovács és Hegyessy 1999): Jósvafő: Harag- istya, (DU67). - (Kovács et al. 2000): Edelény: Markovicstanya, (DU85). - (Kovács és Hegyessy 2003): Sátoraljaújhely: Vinyik-dűlő, Bodrog-ártér, (EU55). - (Hegyessy 2008): Pácin: Mágócsi-kastély, (EU65) - Tokaj: Bodrogzug, Rákóczi-vár, (EU33). - (Kovács et al. 2010): Arló: Szólla-kút, (DU33).

Újabb adatok: Alsózsolca, 1985. VI. 11., KL - Kesznyéten, 1984. VIE, KL - Miskolc, cseresznyén, 1960. VI., GyI - Nagyhuta: Komlóska-völgy, Nyírjes-völgy alja, 2010.

VII. 21., HG; Komlóska-völgy, Pokol-völgy alja, 2013. VI. 21., LL - Ózd, 1998., MS - Sátoraljaújhely: Dózsa György u., 2012. VII. 4., HG; József Attila u„ 2013. VI. 18., HJE, HR; Kazinczy u., 2009. VII. 23., HG - Tiszalúc: Holt-Tisza, 1995. X. 6., fűz korhadt törzséből csápmaradvány, HG.

Axinopalpis gracilis (Krynicki, 1832) - kecses selymescincér (+Ábra a 12. táblán, fent) Pontomediterrán elterjedésű faj. Magyarországon a hegységekben és az Alföldön is előfordul. A lárva leggyakrabban mandula, de más rózsafélék és egyéb lombos fák és cserjék vékony, száraz ágaiban rág, két évig fejlődik. Az imágók tavasztól nyár közepéig repülnek, leginkább éjjel. A mesterséges fény erősen vonzza ezeket, ezért legtöbbször ilyenkor kerülnek elő sárgás példányai, gyakran települések kivilágított részén. Eredeti élőhelyei a melegkedvelő tölgyesek lehettek.

Irodalom: (Merkl et al. 1996): Kisgyőr, (DU71). - (Hegyessy és Kovács 1998): Bod- rogszegi: Bodrog-part, (EU23) - Sátoraljaújhely: Kazinczy u., (EU46); Májuskút, (EU46); Sátor-hegy, (EU45) - Tolcsva: Várhegy, (EU35). - (Kovács és Hegyessy 1999): Bódva- szilas: Alsó-hegy, (DU77) - Jósvafő: Karsztkutató, (DU67) - Szin: Szelcepuszta, (DU77).

Újabb adatok: Bodrogkeresztúr: belterület, 1999. VI. 12., fcs., KCs - Garadna: Kossuth u., 1991. VI. 13., 1991. VII. 5., 1993. VI. 5., 1993. VI. 11., 2001. VI. 16., 2003. V. 27., 2003. VI. 5., 2005. VI. 28., fcs., GA - Háromhuta: Sólyom-kő-tető, 2000. VII. 27., fcs., HG,

66