Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Lepturinae - Virágcincérformák
HG, NL, NT, SzB - Szuhafő: Szuha-völgy, 2003. V. 20., 2003. VI. 17., HG - Telkibánya: Ósva-völgy, 2008. VI. 9., HG, 2009. V. 22., HG, HS, 2011. V. 25., HG. Carilia virginea (Linnaeus, 1758) - kis fémescincér Európa magas hegyvidékein elterjedt, a fenyves öv lakója. Magyarországon csak az Alpokalján és az Aggteleki-karszton fordul elő. Az imágó erdőszéli tisztások virágjait látogatja, nyár elején, közepén röpköd. Lárvájának életmódja ritkasága miatt hazánkban ismeretlen. Irodalom: (Kovács és Hegyessy 1999): Jósvafő: Haragistya, (DU67); Szelce-völgy, (DU67) - Szögliget: Ménes-völgy, Ménes-tó és Csemetekert közt, (DU77). Cortodera femorata (Fabricius, 1787) - fenyves-cserjecincér (+Ábra a 3. táblán, fent) Európa északi, középső és délkeleti részeinek fenyves erdeiben terjedt el. Hazánkban a hegyvidék és a dombságok ültetett fenyőállományaiból többfelé előkerült, de sehol sem volt kimondottan tömeges. Ennek egyik magyarázata, hogy tavaszi rajzású imágói nem látogatják a virágokat, hanem a talajon, lehullott ágakon vagy a lágyszárú szintben tartózkodnak. Lárváinak életmódja nem eléggé tisztázott: valószínűleg lehullott fenyőgallyakban, faanyagban éli élete nagy részét, bábozódni viszont a talajba húzódik. Az is elképzelhető, hogy közeli rokonaihoz hasonlóan a lárva a talajban él és kívülről rágja a földben levő növényi részeket. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Abaújszántó: Macska-ugró, (EU14) - Háromhuta: Istvánkút, (EU26) - Pálháza, (EU36) - Sárospatak: Radvány-völgy, (EU45) - Sátoraljaújhely: Várhegy, (EU45). Újabb adatok: Mezőzombor: Disznó-kő, szőlők közti gyepes mezsgye, 2008. V. 8., HG, PA - Telkibánya: Mátyás király kútja, Csemetekert, 2013. V. 10., HG, HS. Cortodera holosericea (Fabricius, 1801) - imolacincér (+Ábra a 3. táblán, lent) Közép- és Délkelet-Európában honos, hazánkban a középhegységek néhány száraz, meleg déli oldaláról ismerjük csupán. Kisebb-nagyobb populációi egymástól erősen elszigetelteknek látszanak a nagy távolságok miatt. A zempléni állomány mintegy húsz éve ismert, az Aggteleki-karszt bizonyító példányai is csak célzott kereséssel kerültek elő. A Bükkből nem ismert, legközelebb a Mátra déli peremén él. A bogár lárváját a tarka imola (Centaurea triumfettii) gyökere mellett, a talajban sikerült megtalálni (Kovács és mtsai. 2000). Az imágó is szinte kizárólag ennek a növénynek a virágzatán, de nem annak színes szirmai között, hanem a kékeslila nyelves virágok alatt, a fészekpikkelyekbe kapaszkodva látható meg. A hangyákhoz hasonlóan ezek közé fúrja a fejét és a pikkelyek édes váladékával táplálkozik. Rajzási ideje rövid: május második fele, június eleje. Védett bogár, korábbi neve selymes cserjecincér volt, de ennek az elnevezésnek ellentmondott az életmódja. A zempléni populáció egyedei változatos színűek, világos barna és szürkésfekete szárnyfedő-alapszínűek is vannak közöttük. Lábaik feketék és vörösesek is lehetnek. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Bodrogszegi: Várhegy, (EU23) - Sárospatak, (EU45) - Sátoraljaújhely: Sátor-hegy, (EU45). Újabb adatok: Sátoraljaújhely: Várhegy, imola virágzatának oldalán, 2011. V. 18., HG, imola virágzatában, 2013. V. 21., Fehér József, Feld István, Gyapay László, HG, Kalla Zsuzsa, Ringer István és ELTE régészhallgatók - Szőlősardó: Zabanyik-hegy, 2007. V. 18., HA. 36
