Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Spondylinae - Félcincérformák
Arhopalus ferus (Mulsant, 1839) [= Arhopalus tristis (Fabricius, 1787)]- sötét fenyőcincér Európa mediterrán területeinek fenyőerdőiben jellemző, de Kis-Ázsiában és a Közel- Keleten át Észak-Afrikáig elterjedt faja. Közép-Európában, így Magyarországon is több, szórványos előfordulása ismert, de ez szinte véletlenszerűnek mondható. Lárvája elhalt erdei- és lucfenyő tuskóiban fejlődik több évig. Az imágó a gödrösnyakú cincérhez hasonlóan rejtőzködő életmódú. Fenyő faanyaggal Új-Zélandig elhurcolták mindkettőt. Műszaki károkozása miatt világszerte üldözött kereskedelmi karantén-faj. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Telkibánya, (EU27). Asemum striatum (Linnaeus, 1758) - komor fenyőcincér Az egész Palearktikumban elterjedt. A lárva fenyőfélék elhalt törzseiben és korhadó tuskóiban él. A kéreg alatt és a farészben egyaránt rág, mindkét helyen bábozódik is. Az imágó tavasszal és nyár elején rajzik, leginkább farakások, fekvő törzsek alsó oldalán található. Irodalom: (Merkl et al. 1996): Miskolc: Hosszú-bérc, (DU62). - (Hegyessy és Kovács 1998): Abaújszántó: Aranyos-völgy, (EU14); Sátor-hegy, (EU14) - Fony: Medvekas, (EU26)- Füzér: Kövecses, (EU37) - Füzérradvány: Fenyves-fasor, (EU36) - Háromhuta: Esz- kála, (EU36) - Pálháza, (EU36) - Regéc: Nagy Péter-mennykő, (EU26) - Sátoraljaújhely: Sátor-hegy, (EU45) - Tárcái: Nagy-Kopasz, É., (EU23) - Telkibánya, (EU27). Újabb adatok: Bózsva: Cserepes-tető, 2002. VI. 24., HG, OI - Miskolc: Jávorkút, 1990. VI. 3., ÉE; Lillafüred, KD. Spondylis buprestoides (Linnaeus, 1758) - erdei félcincér (+Ábra az 1. táblán, fent) Az egész Palearktikumban elterjedt faj. Lárvája még kemény fenyőtuskók farészében rág, ott is bábozódik. Az imágó nyár elejétől végéig rajzik. Alkonyati állat, a nappalt rönkök alsó oldalán, vagy fák tövében tölti. Az éjszakai mesterséges fény vonzza a repülő példányokat. A hím és a nőstény imágó kissé különbözik egymástól, a nőstény előtora kerekebb, rágói, csápja kissé rövidebb a híménél. Szárnyfedőinek bordái is gyengébbek annál. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Füzérradvány: Arborétum, (EU37) - Háromhuta: Eszkála, (EU36) - Sátoraljaújhely, (EU46). - (Kovács 1998): Perecse: Szirákó- völgy, (DU97). - (Kovács és Hegyessy 1999): Szin: Háló-völgy, (DU77). - (Hegyessy 2008): Pácin: Mágócsi-kastély, (EU65). Újabb adatok: Bózsva: Cserepes-tető, 2002. VI. 24., HG, OI - Füzérradvány: Arborétum, 2010. VII. 9., HG, HS - Háromhuta: Gerendás-rét, 1980. VII. 15., KE - Miskolc: Ga- radna, 1965. VII. 7., FP; Papírgyár, 1988. VII. 10., GA - Sárospatak: Alsó-Vérmány, 2010. VIII. 23., 2010. IX. 22., HG - Sátoraljaújhely: Májuskút, 1999. VII. 22., fcs., HG; Rudabá- nyácska, Lőtér, erdeifenyő farakás, 2007. VII. 21., HG; Széphalom, Kazinczy Emlékkert, feketefenyők, 2013. VI. 19., HG - Telkibánya: Abaúji Múzeum, 2008. VI. 20., KL, 2008. VI. 23., HG, 2009. VI. 8., luc tuskóból kelt, HG; Cser-hegy, 2011. VIII. 10., maradvány, HG. Tetropium castaneum (Linnaeus, 1758) - romboló fenyőcincér (+Ábra az 1. táblán, lent) Az egész Palearktikumban elterjedt. A lárva fenyőfélék frissen elhalt törzseinek kérge alatt rág, bábozódni a farészbe vonul. A magasabb hegyvidékeken nem ritka a májusban megjelenő imágó, amely főleg a fekvő fenyőrönkök alsó oldalán szeret tartózkodni. Irodalom: (Kuthy 1896): Putnok, (DU54). - (Merkl et al. 1996): Bükkszentke 29
