Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
Az adatok értékelése, természetvédelmi vonatkozások
cincér (Deroplia genei /Aragona, 1830/), feketemintás gesztcincér (Leiopus punctulatus /Paykull, 1800/), völgycincér (Leptura annularis E, 1801), mandulacincér (Lioderina linearis /Hampe, 1870/), gyászcincér (.Morinus asper funereus /Mulsant, 1862/), árgusszemű cincér (Musaria argus /Frölich, 1793/), nagy fürkészcincér (Necydalis major L., 1758), aranyszőrű fürkészcincér (Necydalis ulmi Chevrolat, 1863), magyar kutyatej- cincér (Oberea euphorbiae /Germar, 1813/), macskaherecincér (Pilemia hirsutula /Frölich, 1793/), bíborcincér (Purpuricenus budensis /Götz, 1783/), hosszúcsápú vércincér (.Purpuricenus kaehleri /L„ 1758/), kétszínű odúcincér (Rhamnusium bicolor /Schrank, 1781/), magyar facincér (Ropalopus ungaricus /Herbst, 1784/), havasi cincér (Rosalia alpina /L., 1758/), nyolcpontos cincér (Saperda octopunctata /Scopoli, 1772/), díszes nyárfacincér (Saperda perforata /Pallas, 1773/), pettyes szilcincér (Saperda punctata /L., 1767/), létracincér (Saperda scalaris /L., 1758/), kecskefűzcincér (Saperda similis /Laicharting, 1784/), borókacincér (Semanotus russicus /F., 1776/), hengeres szalmacincér (Theophilea subcylindricollis Hladil, 1988), sápadt éjicincér (Trichoferuspallidus /Olivier, 1790/), párducfoltos darázscincér (Xylotrechuspantherinus /Savenius, 1825/). A Magyar- országon védett összesen 52 fajból ez jelentősnek (71%) tekinthető. Ezek közül három, a nagy hőscincér, a gyászcincér és a havasi cincér az Európára kiterjedő Natura 2000 védelmi listáján is szerepel: élőhelyeik is védendők. Csak az irodalomban szerepelnek, újabban nem kerültek elő az alábbi cincérek: Agapanthia cynarae (Germar, 1817), Anastrangalia reyi (Heyden, 1889), Arhopalusferus (Mulsant, 1839), Carilia virginea (L., 1758), Chlorophorus herbstii (Brahm, 1790), Clytus lama Mulsant, 1847, Glaphyra kiesenwetteri (Mulsant et Rey, 1861), Glaphyra minimus schmidti Ganglbauer, 1883, Gnathacmaeops pratensis (Laicharting, 1784), Gracilia minuta (E, 1781), Leiopus punctulatus (Paykull, 1800), Leptura annularis E, 1801, Monochamus urussovi (Fischer von Waldheim, 1806), Morinus asper funereus (Mulsant, 1862), Necydalis major L., 1758, Necydalis ulmi Chevrolat, 1863, Nivellia sanguinosa (Gyllenhal, 1827), Opsilia molybdaena (Dalman, 1817), Oxymirus cursor (L., 1758), Pachyta quadrimaculata (L., 1758), Pidonia lurida (E, 1792), Pilemia hirsutula (Frölich, 1793), Poecilium glabratus (Charpentier, 1825), Pogonocherus ovatus (Gőze, 1777), Rhagium bifasciatum F., 1775, Ropalopus ungaricus (Herbst, 1784), Saperda octopunctata (Scopoli, 1772), Saperda punctata (L., 1767), Saperda similis (Laicharting, 1784), Tetropium gabrieli Weise, 1905, Tetrops starkii Chevrolat, 1859, Tragosoma depsarium (L., 1767). Ezek közül kérdéses az előfordulása a következő cincéreknek, mivel elterjedésük, élőhelyük ismereteink szerint nem tipikusan e megyének környékén van, itt élő populációik nem lehetnek stabilak. A kecskecincér (Tragosoma depsarium /L., 1767/), a sötét fenyőcin- cér (Arhopalus ferus /Mulsant, 1839/), a kétcsíkos tövisescincér (Rhagium bifasciatum E, 1775), a bajnócacincér (Pachyta quadrimaculata /L., 1758/), az alhavasi gömbtorúcincér (Gnathacmaeops pratensis /Laicharting, 1784/), az északi virágcincér (Anastrangalia reyi /Heyden, 1889/) mind a magashegységi fenyves öv jellemző fajai, itteni előfordulásaikat csak egy-egy példány bizonyította a vizsgált 150 év során. Közülük Magyarországon csak a kétcsíkos tövisescincér populációi tenyésznek az Alpokalja fenyveseiben. A foltos darázscincér (Chlorophorus herbstii /Brahm, 1790/) szórványos adatai az elmúlt évszázad elejéről származnak hazánk több tájáról, ám jelenlegi állománya a Kárpátok erdőségeiben él. A pettyesvégű ecsetcincér (Pogonocherus ovatus /Gőze, 1777/) az Alpokalján nagy populációban él, az Északi-középhegységből egy-egy évszázados adata van. A törpecincér (Gracilia minuta /F„ 1781/) a kosárfonáshoz köthető tömeges megjelenésben, a hántolt 134
