Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)

A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Lamiinae - Takácscincérformák

2007. VI. 9., HG - Nyíri: Bózsva-völgy, 2013. V. 28., HG, HS - Perkupa: Rahozna, 2006.

V. 23., HG, HS - Sárospatak: Megyer-hegy, 2000. V. 13., HG - Sátoraljaújhely: Hosszú-tó, déli rész, 2012. IX. 12., HG, JG, JGy, PA; Hosszú-tó, északi rész, fehér fagyöngy ágából kelt, 2001. IV. 25., HG; Magas-hegy, Sípályák, 2013. IV. 30., HG, HS - Szemere: Kánás, 1998.

III. 30., avarból rostálva, HG - Tállya: Nagy-Bányász, 2005. X. 7., PG; Patócs-hegy, 2013.

VI. 14., HG, HS, PA - Tárcái: Kis-Kopasz, 2011. IV. 22., HG; Nagy-Kopasz, Hársas, 2011.

IV. 22., 2011. V. 12., HG, 2011. V. 31., HG, HS - Telkibánya: Mátyás király kútja, 2013.

V. 10., HG, HS; Ósva-völgy, 2008. V. 27., HG, PA, 2009. V. 22., HG, HS, 2011. V. 8., HG, NT, PA; Potácsház, 2008. V. 30., HG, HS - Tokaj: köztemető, 2011. V. 12., HG, HS; Nagy- Kopasz, sípálya, 2011. V. 12., HG - Újcsanálos: Ócsanálosi-part, 2003. V. 27., HG, HS.

Pogonocherus ovatus (Gőze, 1777) - pettyesvégű ecsetcincér

Európában elterjedt faj. Hazánkban több hegyvidéki helyről van egy-egy adata, de nagyobb populációja csak az Alpokalján él. Ott szinte mindenféle erdei lombos fáról és fenyőfélékről is kopogtatható márciustól júniusig, s különösen gyakori a velemi gesztenyés idős fáin. Ennek ellenére lárvájának pontos fejlődésmenetét nem ismerjük, csak feltételezzük, hogy valamiben eltér rokonaitól. Az imágó pl. eltér abban, hogy az ágról lepottyan- va, rokonaival ellentétben nem tetteti magát halottnak, hanem azonnal fürgén mászik. Százéves sátoraljaújhelyi példányát a budapesti múzeum őrzi, de pontosabb információ nem szerepel rajta, így azt sem tudjuk, hogy ki gyűjtötte. Első közlése 1883-ban volt, azóta szerepel ez az egyetlen adat összes szakirodalmunkban. A zempléni város környékén évtizedekig kerestük hiába a fajt.

Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Sátoraljaújhely, (EU46).

Saperda carcharias (Linnaeus, 1758) [= Anaerea carcharias (L„ 1758)]- nagy nyárfacincér

A Paleaktikum északi részén elterjedt faj. Hazánkban inkább az alföldi nyárasokban nyárasokban jellemző, ültetett állományokban kártevőként is felléphet. Az imágó élő fatörzsek tövi részében fejlődik, több évig rágja a farészt, egyszerre több lárva együtt. Jelenlétüket a fa gyökerénél a felszínre tolt rágcsálék árulja el. Persze más nyárfakárosítók, pl. egyes pohók lepkehernyók is hasonlót tesznek. A fiatal fák gyakran el is pusztulhatnak. A cincér imágói nyár közepén és végén jelennek meg, a lombkoronába repülnek, éjjel mozognak. Ezért kerülnek ritkán szemünk elé.

Irodalom: (Kovács és Hegyessy 1997): Kissikátor: Renget-völgy, (DU33). - (Hegyessy és Kovács 1998): Sátoraljaújhely, (EU46); Rettel-dűlő, (EU45). - (Kovács és Hegyessy 1999): Jósvafő: Karsztkutató, (DU67). - (Kovács és Hegyessy 2003): Olaszliszka: Galambos, (EU34) - Sátoraljaújhely: Galambos-dűlő, (EU55).

Újabb adatok: Miskolc: Lillafüred, 1969. VII. 16., GyI - Sajóhídvég: Túlsó-erdő, 2001. VIII. 15., HG - Sárospatak: Apróhomok, Nagy-Zsidó-homok, nemesnyár farakás, rágásképek, 2012. VI. 2., HG.

Saperda octopunctata (Scopoli, 1772) - nyolcpontos hársfacincér

Európai elterjedésű faj, nálunk a dunántúli dombvidéken és hegységekben helyenként gyakori. Lárvája hársfajok kérge alatt, majd farészében rág. Imágói júniusban jönnek elő. Tápnövényeik lombján vagy farakásokon tartózkodnak, éjjel fényre is repülnek. 2012-től védett faj.

126