Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Lamiinae - Takácscincérformák
Monochamus sutor (Linnaeus, 1758) - kis fenyvescincér Európában és Szibériában elterjedt faj, a Kárpát-medence magasabb hegyláncaiban gyakori. Hazánkban csak az Alpokalján számít tömegesnek, más hegységeinkből csak egykét adata van. Ezen kívül számos helyre távolról hozott faanyaggal elszállítják. Valószínű, hogy hazánk szárazabb klímája nem kedvező számára, ezért csak nyugati határvidékünkön tekinthető állandó fajnak. A lárvák többféle fenyő törzsének és ágainak kérge alatt rágnak, rágásképük más fenyvescincérekéhez hasonló. Imágói valamivel korábban rajzanak, mint a nagy fenyvescincér, de olykor együtt is előfordulhatnak. Megyénkben eddig a szabad természetben nem sikerült felfedezni. Új adat: Miskolc: Erenyő-völgy, fatelep, 1983., (A). Monochamus urussovi (Fischer von Waldheim, 1806) - orosz fenyvescincér Észak-Európában és Szibériában elterjedt faj, a Kárpátok hegyvidékén nem él. Magyar- országra az 1980-as években a Szovjetúnióból vonaton szállított hántolatlan fenyő faanyaggal nagy tömegben érkezett a határ közeli tuzséri depónia telepére, ahol ezekben az években nagy példányszámban fejlődtek ki imágói. A szállítások során akkor az ország minden részébe eljuthattak a bogarak, ahogy számos ponton sikerült is megtalálni őket. A külföldi szállítások abbamaradásával újabb példányok nem kerültek elő, így azt mondhatjuk, hogy nem telepedett meg hazánkban. Az imágók életmódja leginkább a nagy fenyvescincérhez hasonló, mint ahogy a bogár mérete is olyan. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Sátoraljaújhely: Jókai u., (EU46). Morinus asper funereus (Mulsant, 1862) [= Morimus funereus Mulsant, 1862)- gyászcincér Európa déli részén elterjedt faj, aminek nálunk élő alfaját (amely korábban önálló fajnak (M. funereus) számított) egy tőle meglehetősen különböző, tőlünk csak délebbre élő fajjal (M. asper) biokémiai vizsgálatokra alapozva vontak egybe. A védett, Natura 2000 listás gyászcincér Magyarország dunántúli hegyvidékein gyakori, a Dunától keletre és északra azonban csak szórványos előfordulású. A nagy termetű, szárnyatlan imágók legtöbbször tölgyesekben láthatók. Lárváik hazánkban a vastagabb tölgyfák tuskójában, a farészben, a talajfelszín közelében rágva fejlődnek. Mindez évekig tart. A kifejlett bogarak júniustól nyár végéig láthatók a talajon vagy fák tövében mászkálva. Irodalom: (Merkl etal. 1996): Miskolc: Garadna-völgy, (DU62). - (Hegyessy és Kovács 1998): Sátoraljaújhely: Sátor-hegy, (EU45) - Telkibánya, (EU27). Musaria affinis (Harrer, 1784) - feketefejű barabolycincér (+Ábra a belső, hátsó borítónként) A Palearktikum nyugati részében elterjedt faj, hazánkban a legtöbb tájegységről ismerjük már. Imágói más dudvacincérekhez hasonlóan a lágyszárú növények, legtöbbször lárvális tápnövényei szárán, levelén tartózkodnak tavasszal és nyár elején. Lárvája (növényenként mindig csak egy) különféle ernyősvirágzatú növények szártövében, gyökerében rág, ott is bábozódik. Leginkább talán a vad paszternákot (Pastinaca sativa) kedveli, de vadmurokban (Daucus carota) illetve ennek termesztett változatában, a sárgarépa gyökerében is sikerült már megtalálni. A többi Musaria, Phytoecia és Opsilia genuszba tartozó dudvacincérfaj is hasonló módon él, de ismert zöldségfélénk gyökerén keresztül könnyebb szemléltetni lárvális életmódjukat. A bogár lárvája úgy kerül a föld alatti gyökérbe, hogy 111
