Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
378 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI tiszt szobájának ajtajához vezeti, és elmenekül. Egyébiránt dicséri az oroszok nagylelkűségét, mivel uralmuk alatt valami kétezer rubelt keresett. Érdekes, hogy az oroszok azonnal felfedezték a Hotel Soldingerben Annát, a cseh szobalányt. O nem volt háládatlan felfedezői iránt, így azután rövid időn belül bizonyos népszerűségre tett szert az orosz tisztek körében. Különösen egy magas rangú tiszt kedvelte meg. Egyesek szerint ezredes volt, mások szerint tábornok, s még ha nem is követelt Annától rendíthetetlen hűséget - amivel a nő sem nem akart, sem nem tudott volna szolgálni -, mégis a szobalány nagy hatalmú barátjának számított, Anna pedig az ő kedvelt és minden tekintetben kedvezményezett barátnőjének. Az oroszok Tarnówban mindent megtettek azért, hogy elűzzék a zsidókat: nem zsidókkal töltötték fel azokat a hivatalokat, melyeket korábban az elmenekült zsidók töltöttek be. A Soldinger vendéglőjének zsidó bérlőjét hamarosan arra kényszerítették, hogy adja fel vállalkozását, s a vendéglőt átadták egy fajtájukbélinek, aki Oroszországból jött velük. A bezárt boltokat, amelyek tulajdonosai elmenekültek, természetesen újranyitották és orosz kereskedőknek adták át. Ebbéli buzgó ténykedésük közepette hamarosan felfedezték, hogy a Hotel Soldinger voltaképp ugyancsak gazdátlan, tekintve, hogy Soldinger úr elmenekült, s Elias sem több mint egy portásból lett bizalmi. Ez a felismerés, s a tény, hogy Elias ugyancsak zsidó, vezetett oda, hogy az oroszok (a pontos kilétet nem lehetett kideríteni, csak annyit, hogy oroszok) egy nap így szóltak Annához: - Vedd át a szálló vezetését. Anna előbb nem akarta, de az oroszok rábeszélték, úgyhogy végül (s ezt maga Elias is teljesen természetesnek találta) hallgatott a szóra, s átvette a szállót. Az efféle tranzakció háborús időkben a legegyszerűbb dolog, semmiféle formalitást nem igényel. Az oroszok szállodásnévá nyilvánították Annát, s ezzel ő lett a főnök. Ennyi. Akinek nem tetszik, tegyen panaszt a grazi sóhivatalnál. De senki se panaszkodott. Akiket érintett, mind feltalálták magukat az új helyzetben, mindenekelőtt Elias Bucsac, aki továbbra is portás maradt a szállóban, melynek egy rövid ideig vezetője volt. Ha Soldinger úr még szólhatott volna az ügyhöz, talán ő is magára talált volna a változásban, hiszen Anna fennhatósága bizonyos védelmet jelentett a szálló számára, legalábbis az értelmetlen pusztítás ellen. A hotel bevételéről létrejött egy megállapodás, miszerint ezt Annának le kell adnia a polgármesteri hivatalban, magának azonban megtarthat egy összeget, mely neki egy ilyen mérvű vállalkozás vezetőjeként háborús időkben joggal jut osztályrészül. Ami pedig a kontrollt illeti, effélében háború idején senkinek nem lehet része. Miután minden ilyen szépen elrendeződött, Anna nekikezdett a Hotel Soldinger vezetésének, a tamówi szobalány életében pedig beköszöntött a szerencse. Az oroszok pénze bőségesen folyt be, s Annából hölgy lett.
