Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Törökországi Kiküldetés 1916
TÖRÖKORSZÁGI KIKÜLDETÉS 1916 I 519 forduljon? Bizonyos mértékben talán igen. Szenvedélyes mecsetépítéssel ezt aligha lehet elérni (bár egy szép mecset Magyarországon igen szép volna); sokkal inkább azzal, ha különösen török technikusoknak, esetleg medikusoknak tesszük kívánatossá a Budapesten való tanulást. (Olyanoknak, akik alig veszítenek vele valamit, ha egy világnyelv helyett a magyar nyelvet tanulják meg.) E részben propaganda is elérhet egyet mást; a fontos az volna, hogy Budapestnek ellenállhatatlan vonzóereje legyen. Budapestnek minden lehetősége megvan rá, hogy bizonyos értelemben a Kelet fővárosa legyen, de - hogy röviden összefoglaljak mindent - ehhez a budapesti bérkocsinak éppen úgy másnak kellene lenni, mint a budapesti tudományegyetemnek. Budapestnek messze ki kellene ragyognia kelet felé, akkor érvényesülhetne a hallatlanul jó geográfiai helyzete. A propaganda persze így is hasznos. Volt itt egy mozgalom: török fiúkat vittek el iparostanulóknak Budapestre. Ez kétségtelenül igen hasznos volt; a Budapesten kitanult török legények nemcsak szeretettel gondolnak vissza Budapestre, hanem természetes ügynökei a magyar kereskedelemnek is; ezt a mozgalmat kár volna abbahagyni. És érmék a mintájára éppen Törökországban, amelynek gyáripara nincs és amelyben iparosra állandóan szükség van, sok mindent lehetne tenni. Ami a kereskedelmet illeti, most minden lehetőség megvan; sajnos nagyon jól tudjuk, hogy a magyar kereskedelem éppen most nem tud élni vele. Törökországnak most úgyszólván mindenre szüksége van. A kereskedők az áruik nagyrészét eladták; a boltok mind kiürültek; akármilyen áru jön Törökországba, az most pompás áron eladható. Szénre éppen olyan szükség van, mint gyufára, textilárukra éppen olyan, mint gépekre, vasárura, papirosra, konfekciós árukra és mindenekelőtt cukorra. A cukor ára most több, mint a tízszerese a békeidőbeli árnak. Egyszóval Konstantinápolyban most mindent el lehetne adnia, ha Magyarországnak volna mit exportálni, és ha az árukat vagonszámra lehetne küldeni. Postacsomagokkal folytatni a forgalmat, meglehetősen céltalan. Egy bőségesen áradó import azonban nemcsak most volna jó üzlet, hanem háború utánra is megtarthatná a most elfoglalt helyet. Törökországban általában szívesen tartanak fenn Budapesttel kereskedelmi összeköttetést. Nem a török-magyar szimpátiák miatt. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az egész török kereskedelem görög és örmény kézben, sokkal kisebb részben spanyol-zsidó és legkisebb részben - úgy, hogy számba se lehet venni - török kézben van. A görögök és az örmények igazán nem befolyásoltatják magukat a török-magyar szimpátiáktól, de még a spanyol-zsidók is alig. Szeretnek Budapesttel összeköttetésben lenni, elsősorban Budapest geográfiai helyzete miatt. A magyar áru érkezik meg leghamarabb Konstantinápolyaba. Szeretnek azután Budapesttel összeköttetésben lenni, mert - meg kell mondani - eddig na
