Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

490 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Déltájban szerb parasztok kezdtek szembe jönni. Ketten-hárman együtt. Asszonyok, férfiak. Sötét arccal és sietve mentek előre az országúton. Hová? Vissza a falvaikba? Délutáni egy órakor feltűnt a távolban Kragujevác. Két órakor beértünk a városba. A város tele van katonával. Az üzletek feldúltak, mint három héttel ezelőtt. A kocsimat hazaküldtem és kezdek a vonatra várni. Három óra tájban - mondja a német állomásparancsnokság - talán elindul. Öt óra tájban végre rohamot intézünk a vonat ellen és elhelyezkedünk benne úgy ahogy. A vonat elindul. Nyolc óra tájban megáll egy állomá­son. Alles steigt aus378 - kiáltja egy német katona. Át kell szállni egy másik vonatra. Újabb roham, amelyből én egyelőre megverve kerülök ki. He­lyem csak akadna, de [a] német tisztek sértetten kifogásolják a poggyá­szomat és így vissza kell vonulnom. Végre egy magyar tiszt szívességéből elhelyezkedem, és a vonat most már csakugyan elvisz Szemendriáig.379 Szemendria. A háborús vasúti állomásoknak az a mindig újra elcsüg­gesztő kuszasága, amelyet pedig már oly jól ismerek. Senki se tud sem­mit, de mindenkinek van valami információja. Ha már valaki hivatalból ad egy felvilágosítást, akkor okvetlenül hozzáteszi: de mindez nem bizo­nyos, lehet, hogy másképpen lesz. Reggel ötkor megy a gőzhajó Zimonyba? Igen, de lehet, hogy később megy. Motorcsónakkal át lehet menni Kevevárára? Igen, de a motorcsó­nakot a német kikötő parancsnokság most aligha adja oda. Ha motorcsó­nakon átmegyünk, elérjük-e a gyorsvonatot? Lehet, de senki sem tudja, indul-e a gyorsvonat. Szövetkezem két magyar tiszttel. Lemegyünk a Duna-partra és megtárgyaljuk a dolgot a német kikötői őrséggel, ők sem­mi bizonyosat nem tudnak, de a kikötő-parancsnoksággal mindenesetre lehet telefonon beszélni. A kikötő-parancsnokság megengedi, hogy a mo­torcsónakon átmenjünk Kevevárára. A csónak most odaát van. Ha visz- szatér, parancsot kapott, hogy értünk jöjjön. Éjfél rég elmúlt. Várunk. Kemény hideg van. A motorcsónak nem jön. A Dunán zúg a szél. A Duna olyan, mint a tenger, messzeségben bizony­talan fények libegnek. Végre megtudjuk, hogy a motorcsónak már visz- szajött Keveváráról, de a sofőr megelégelte a dolgot és hazament lefeküd­ni. Úgy? Akkor hát várjuk meg a gőzhajót és Kevevára helyett menjünk Zimonyba. A kikötőt vasúti sínek szántják át és a síneken pöfögve tolat egy moz­dony. Hideg van. A német őrség fabarakkja előtt két öreg magyar népföl­kelő álldogál. Reggel Kevevárára mennek át. Közben tüzet raknak. Ä kö­zelben néhány orosz fogoly van; itt dolgoznak a kikötőben. Amikor a tűz 378 Kiszállás mindenki! (német) 379 Szendrő

Next

/
Thumbnails
Contents