Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
480 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI meg Farkas Lajos és lassan és nyugodtan odanyúlt ennek az úgynevezett előlovasnak - a Vorreitemek - a kengyeléhez. Tudni kell, hogy a szabály és parancs szerint a lovas a kengyelbe kívülről teszi be a lábát. Ennek következtében a kengyelszíj csak egyszer és csak félig van megcsavarodva. Minden másnemű csavarodás hiba. Árt a lovasnak és árt a lónak, és legnagyobb vétség minden katonai fegyelem és lovas rend ellen. Ennek az előlovasnak a kengyelszíja azonban tízszer is össze volt csavarodva, nem is olyan volt már, mint egy szíj, hanem mint egy kötél. Főbenjáró katonai vétség, legnagyobb szégyen lovasemberre. Farkas most csak megfogta az előlovas lábát - az bámulva engedte, hogy csináljon, amit akar - kivette a lovas lábát a kengyelből, a kengyelszíjat megfogta, gondosan kisimította, jól meghúzogatta a kengyelt, megfordította úgy, amint kell, azután szótlanul visszadugta a lovas lábát az immár tökéletes szabályszerűségben tündöklő kengyelbe. Visszadugta és igen csendesen csak ennyit mondott:- így-eAzután tovább indult a középlovas, az úgynevezett Mittelreiter felé. Az egész társaság azt nézte most már, mit akar. Farkas szótlanul odalépett a középlovashoz és csendesen huzogálta, hogy jöjjön le a nyeregből. Azután megfogta a nyerget. És ekkor kiderült, hogy a nyereg egészen helytelenül ül a lovon. Előre csúszott, szinte a ló a nyakán volt. Főbenjáró vétség; és öreg hiba, mert a vége az, hogy a ló csúnya nyeregtörést kap és esetleg hetekre hasznavehetetlen lesz. Farkas most tehát megfogta a nyerget. Megeresztette a hevedert és az egész nyerget leemelte. Levette a pokrócot is a ló hátáról. A ló hátát megsimogatta és kisimogatta. A pokrócot szintén szépen kisimogatta és kiegyengette. Azután feltette a ló hátára a pokrócot - de most már a ló háta közepére, oda, ahová való -, azután feltette a nyerget is, rendesen meg-meg húzta a hevedert, egyszóval pontosan és gondosan átnyergelte a lovat. Az utolsó csatot is csatolta, az utolsó szíjvéget is bedugta, azután csak ennyit mondott:-ígySzólt és most már feszült figyelem közepeit tovább ment a harmadik lovashoz, az úgynevezett rudas lovashoz, a Stangenreiterhez. Odament: mindenki várta, mit csinál. Farkas azt tette, hogy egyenesen odanyúlt a zablához. Tudni kell már most, hogy a feszítőzablán - alul - van egy kis láncocska. Ennek a láncocskának se nagyon szorosnak nem szabad lennie, mert az kínozza a lovat, se összekuszáltan nem szabad a ló állán feküdnie, mert az is felesleges gyötrés. A ló kínlódik, az álla felsebesedik. Itt a láncocska szoros is volt, sokszorosan össze is volt kuszáivá. Egész halmozása a vétségeknek. Farkas odanyúlt a zablához, kiakasztotta a kis láncot, kisimította nagy gonddal egyenesre, azután visszaakasztotta a helyére, de most már rendesen, egy lyukkal kijjebb, úgy, hogy a ló állát most már nem szoríthatja. Beakasztotta és csak ennyit mondott:
