Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

466 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI- Micsoda?- Dohány. Nyolc napja nincs dohányunk.- Hát én dohányt ugyan magának, Bozsics-Karácsonyi István, nem tudok adni, de egy szivart adhatok, ha kell. Kell-e?

Vöröses arcára a fehér szakállcsomókkal a végtelen feszültség kifejezése ül rá. A kezét felemeli.- Ha tetszene - mondja reszkető hangon.

A kinyújtott keze remeg.- Mert én - mondja - nem szívom. Mióta vak vagyok, nem. Hanem rágom. Bagónak...

Átadom neki a szivart. Húsos kezével remegve megfogja, a végét letöri, gondosan a szájába teszi. Az arcán mennyei derű ömlik el. Hallgatunk. Azután Bozsics-Karácsonyi István megszólal, és a hangja derült és áhítatos.- Tegnap - mondja mély áhítattal - imádkoztam Istenhez, segítsen már meg. Hát íme meghallgatta az imámat.- Tudja mit Bozsics-Karácsonyi István, akkor adok még egy szivart, ha ez magának olyan öröm.- Imádkozni fogok, hogy Isten jutalmazza meg érte.

Bozsics-Karácsonyi István rágja a dohányt és jókedvűen beszélget, felvilágosításokat ad. Kérdez. Nevet.- Itt - mondja - voltak montenegrói katonák. De haj, hogy elszaladtak.

Nagyon kineveti a montenegrói katonákat.- Hát a mieink jártak-e már itt?- Jártak. Volt itt nyolc gyalogos katona.- Magyarok voltak-e köztük?- Mind magyarok voltak.- Hát akkor maga beszélt velük. Mióta nem beszélt már magyarul?- Hát... van annak vagy húsz-huszonöt éve.- Hát meg volt-e lepve, hogy a magyarok idejöttek?- Nem én.- Nem-e?- Nem hát. Tudtam én azt.-Mit?- Hogy a magyarok idejönnek. Már húsz évvel ezelőtt tudtam.- Miért? Honnan gondolta?- Mondta azt nekem valaki. Hogy ki mondta... (töri a fejét), azt már elfelejtettem. De valaki mondta. Csak azt nem tudtam, mikor jönnek. De hogy előbb vagy utóbb, az bizonyos volt.- Hát a rokonairól tud-e valamit?- Nem tudok én. Nem is akarok.- Miért?