Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
454 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Vázlat a szerb népiélekről II. „Rat şvabi!",3*9 Pester Lloyd M. 1915. november 26. 3-4., Az Érdekes Újság 1916. március 26. 23-25. A csacsaki utca jól kövezett utca és a jól kövezett csacsaki utcán fiatal hölgyek sétálnak. Európai ruhájú, jó kalapos, jó cipős fiatal hölgyek; és valóban sétálnak. Nyugodtan jönnek-mennek; azután kinyílik egy ablak és az ablakban újabb fiatal hölgy jelenik meg, barátságos szóváltás, integetés, mosolygás - pá édes! pá drágám! - meg kell dörzsölnöm a szememet: hiszen ez már majdnem korzó. Hol vagyunk? Szerbiában vagyunk? A csacsaki főutcán minden bolt épségben van, egy pár bolt nyitva is van; egy valóságos hotel van üzemben és egy valóságos kávéház van üzemben. A kávéházban kenyeret nem lehet kapni. Egy bolthelyiségben a városi képviselőtestület van permanenciában,349 350 látni, amint az urak vidáman csevegnek odabent. A katonai parancsnokság előbb három túszt kívánt volt, de nemsokára ezeket a túszokat is elbocsátotta. A főutcán néhány emeletes házon vígan leng egy hatalmas román zászló; itt a román követségi titkár lakik; a ház előtt katonai őr áll, de az őr inkább dísz, mint védelem: a román urat nem fenyegeti itt semmiféle kellemetlenség. A többi semleges diplomata, akinek Csacsak egy ideig szállást adott: az amerikai konzul, a görög követ a hölgyekkel együtt pár nappal ezelőtt elutazott Csacsakból; az előkelő társaság gyenge minőségű hintó- kon tartott észak felé: a legjobbakon, amelyeket parancsnokságunk rendelkezésükre bocsátott, az elutazásnak azonban semmi egyéb oka nem volt, csak az, hogy az urak nyilván feleslegesnek tartották tovább is az itt maradást. Mert Csacsakról nehéz ugyan megtudni, hány lakosa van - ötezer, mondja az egyik csacsaki úr, hétezer, mondja a másik - de ha az ember nem rugaszkodik makacsul ahhoz, hogy a lakói számát pontosan megállapítsa, akkor Csacsakban évekig is jól el lehet élni. Ha az ember kis szerb falvakból került ide, akkor Csacsak a városi házaival, a kifogástalan kövezetével, utcai világításával, boltjaival, kávéházával egyenesen elragadó. És ha az ember a többi szomorú szerb várost látta, akkor az az érzése van, hogy Csacsak - a korzózó kisasszonyaival, a nyugodtan csevegő városi képviselőivel, a teljes és hibátlan épségével - vidáman és hálásan nevet a szemébe. A csacsaki lakosságot az osztrák-magyar katonai parancsnokság ösz- szeíratta. Mindenkinek igazolnia kellett magát; aki magát igazolta, kapott egy legitimációt, és akinek legitimációja van, az, ha csak rendesen viseli magát, nyugodtan élhet, tehet-vehet, mehet, ahogyan akar. A katonai parancsnokság az első plakátján közhírré tette, hogy annak a humaniz349 Háború a németek ellen, (szerb) 350 készenlét (latin)
