Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 451 kísérlet a nehézipar meghonosítására. Takarékpénztár négy is van a vá­roskában. Működésük most szünetel, betétjeiket és váltópénzeiket átad­ták a szerb nemzeti banknak, mely a kormánnyal együtt menekül. Székel itt egy prefektúra és egy kerületi bíróság. Az elemi iskolák mel­lett van egy hatosztályos gimnázium, melyet lányok is látogatnak. Aki érettségi bizonyítványt akar, annak Kragujevácott vagy Belgrádban kell vizsgát tennie. A lakosság majdnem kivétel nélkül görögkeleti vallású, van ugyan néhány (horvát, olasz és német eredetű) katolikus család, de az egyházi funkciókat számukra is az ortodox klérus biztosítja. Zsidó csa­lád egyetlen egy található, Lujo Hirt úré, aki német neve ellenére szerb származású. Húsz éve telepedett meg itt, és vagyont szerzett. Két leánya van. Ha valamilyen vallási szolgálatra szorultak - például ha gyermek született - Kragujevácra mentek. Ott ugyanis székel egy rabbi. Lujo Hirt az egyetlen zsidó, nemcsak a városban, hanem az egész környéken is, közel s távol nem lehet másikat felhajtani, s vannak városok, mint Uzice vagy Pozsarevac, ahol egyetlen zsidót sem találni. így érthető, hogy még maga a rendfőnök is igen jóakaratúlag nyilatkozik Lujo Hirtről. Derék és jártas ember, mondja róla a rendfőnök, és hasznos dolgokat indítványo­zott, amelyek őelőtte senkinek eszébe sem jutottak. Mint mindenütt Szerbiában, itt is igen tanulságos megfigyelni a kapi­talizmus első tétova lépéseit. A város leggazdagabb polgárának vagyo­nát félmillió dinárra becsülik. Három-négy ember akad, akiknek vagyo­na három- és négyezer dinár közötti összegre rúg. Aki negyvenötvenezer dinárt magáénak mondhat, az már tehetősnek számít. Hogyan jönnek létre ezek a vagyonok? Bujadinovics úr, egyébként sze­retetreméltó házigazdánk, röviden és szemléletesen ecsetelte a módját:- Én, meséli, harmincvalahány éve még bocskorban érkeztem a város­ba, Acimoviccsal egy időben. Mindketten inasok lettünk egy kereskedő­nél. Később is sokáig éltünk olyan körülmények között, hogy kettőnknek egy ággyal kellett megelégednünk. Azután mintegy tizenkét évig társak voltunk, mígnem szétváltak útjaink, s körülbelül tizenöt éve mindketten saját üzletet viszünk. Acimovics a város legtehetősebb emberévé küzdötte fel magát, de Bujadinovics sem panaszkodhat. Üzlete kiválóan megy, s három nagy házat mondhat magáénak. Egyiket ő maga lakja, ennek öt kiválóan be­rendezett szobája van, egyben most mi szállunk. És Bujadinovics úr, mint azt sugárzó megelégedettséggel maga meséli, harmincvalahány éve bocs­korban érkezett a városba. Körülbelül hasonló módon jött létre a többi nagyobb vagyon is. A bocs- kor bejött a városba, és fokozatosan csizmává változott. Szerbiában csak tegnap óta létezik városi lakosság. A polgárrá lett és megvagyonoso- dott parasztok fiai többnyire a kereskedésnél maradnak. Acimovics úr

Next

/
Thumbnails
Contents