Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1914
1914 I 39 A táviratok ügye később se áll majd valami kitűnően. A távíró-felszerelés itt nagyon gyenge; hivatalnok kevés van; ha mindenki csak száz szót telegrafál (ennyit engedélyezett az ezredes), akkor valami ötezer szóval kell egy kis postahivatalnak megbirkóznia. Emellett természetesen a katonatáviratok is lefoglalják a vonalat. Ha nagyon eseményes napon az a szerencsém van, hogy jól elöl vagyok, akkor meglehet az a reményem, hogy még az esti lapba bejut a hír, amelyet küldök. Egyébként a többiekkel szemben most az az előnyöm, hogy reggeli és esti lap számára dolgozom. Hogy ez a nehézkes apparátus mégis hozhat-e hasznot, az majd egykét hét múlva derül ki. Kérlek szépen, addig is közöltesd velem a parancsaidat. írjak-e több tárcát? Esetleg egyszerűen elmélkedő - aktuális - dolgokat? Félek tőle, hogy ami nem elmélkedés, hanem itteni életünkről való híradás, az nevetséges. Köszönöm, hogy Jolánnak és Verának szállást adtok. Kezedet csókolja Lajos [Pb. 1914. aug. 24.] Aug. 24. hétfő Gyarapodási naplószám 2016/34/2/1 Drága szívem, tegnap este megkaptam a Bobonka fotográfiáját és a gépírásos levelét. Mit mondjak? Ma azért írok levelezőlapot, mert ez jobb postával megy el. Most - délelőtt fél tízkor - itt vagyok a parancsnokságnál a parkban; elküldtem az első táviratomat; sokat nem remélek tőle, mindenki ugyanazt küldte, és az én sorszámom igen magas volt. Majd megpróbálok még valamit csinálni. Most, úgy látszik, még egy hétig maradunk itt, de azután nagyot megyünk előre. Addig meg el kell tűrni, hogy gyengén megy a dolog. Ami a táviratokat illeti: azokat az osztrák posta majd a Pester Lloyddal elszámolja.70 70 Foltért Károly posta- és távírda-vezérigazgató 1914. augusztus 19-én kelt előterjesztése gróf Tisza István miniszterelnöknek a hadi sajtószálláshoz beosztott haditudósítók által feladott táviratok feladásának módozatai tárgyában: „A kérdés oly megoldást nyert, hogy az érdekelt lapok 1000 koronát tesznek le feladandó távirataik díjának fedezésére, erről könyvecskét kapnak, melybe a hivatalok minden egyes feladandó táviratot megjegyeznek, s minden egyes esetben feltüntetik a feladott távirat díjának levonása után a letétből még fedezetül szolgáló maradékösszeget. Ha a hitel kimerül, az illető hírlap újabban befizet 1000 koronát, s erről új könyvecskét kap. Az osztrák igazgatással megállapodtam, hogy a magyar tudósítók által osztrák postahivataloknál, s osztrák tudósítók által magyar postahivataloknál feladott ily táviratokról ne történjék elszámolás. [...] Végül megemlítem, hogy dr. Gáspár Arthur osztálytanácsos urat mint a Magyar távirati iroda és Budapesti Tudósító tudósítóját is felvétettem azok jegyzékébe, akik részére ily könyvecske kiadandó." (MOL K 26 ME 1914 - XLI -1016 c. 1591 (6395))
