Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 359

hajította, a váltókezelővel együtt. A pályaudvar környékén emelkednek a tűzvész által elemésztett épületek falmaradványai, a vasúti berendezést azonban az oroszok nem rombolták le. Német és osztrák-magyar katonák dolgoznak serényen a helyreállításon. Az állomás hamarosan újra működni fog, s így a település visszanyerheti szokványos ábrázatát. A város területén néhány ház megsérült, de Tamów általános képe egyáltalán nem mutatja a háború megrendítő nyomait. Az elektromos vasút, amelyet az oroszok idején helyeztek üzembe, még mindig nem jár, ellenben van áram és víz. Az utcákon, a vendéglőkben, a kávéházakban és a boltokban élénk nyüzsgés. A lakosság örömtől ragyogva tekint az osztrák-magyar és a német katonákra. Legboldogabbak természetesen a zsidók, akikre az orosz vezetés kérlelhetetlen nyomása nehezedett.

Fosztogatások és erőszakos cselekedetek itt nem történtek, mindenekelőtt azért, mivel Ratko Dimitriev hadseregparancsnok a városban állomásozott, másfelől azért sem, mivel az emberséges érzelmű Markievics városparancsnok szigorúan fellépett az efféle törekvések ellen. A bezárt boltokat azonban, melyeknek tulajdonosait elűzték, az oroszok szokásosan saját kereskedőiknek adták át, a fogadókba hasonlóképpen saját embereiket ültették, s azok minden kudarcáért a zsidókat, illetőleg azok állítólagos kémkedését tették felelőssé. Már hetekkel korábban magukkal hurcoltak Belső-Oroszországba harminc túszt, melyek nagyobb része ugyancsak zsidó. Az Ochrana220 is szerencséltette Tamów városát ténykedésével. A helyi értelmiség egybehangzó véleménye szerint az elmúlt hat hónap egésze olyan volt a város lakossága számára, mintha börtönben élték volna le.

Ehhez társult annak tragikuma, hogy a tamówiaknak éppen ama lö- vegek hatásától kellett tartaniuk, melyeknek sikerét is kívánták, s hogy e lövedékeknek sokuk áldozatául esett. így hát érthető, hogy a város lakosságának leírhatatlan örömöt okozott az első osztrák-magyar őrjárat megjelenése, melyre három hosszú, nyugtalansággal teli napon át vártak. Május harmadikén mindenki számára vüágos volt, hogy az oroszok visszavonulásra készülnek.

Május harmadikén, negyedikén és ötödikén a csapatok kivonultak, készleteiket elszállították, s tisztségviselő kegyenceik is fölszedték sátorfáikat. Hatodikára virradólag utolsó csapataik is eltakarodtak, s reggel nyolckor a derék tiroliainkból álló első őrjárat a város területére lépett.

A városvezetés változatlan maradt. A polgármester, dr. Tértik, aki az oroszok ideje alatt megőrizte helyét, a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is ellátja hivatalát, ugyanígy a rendőrség. Ok vannak segítségére hadvezetésünknek abban, hogya szükséges figyelmeztetéseket tartalmazó hir220 1882-ben, a cári Oroszországban létrehozott titkosrendőrség elnevezése.