Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1914
1914 I 31 Magát szívem és mindnyájukat szereti és öleli L. [Pb. 1914. aug. 18.] Augusztus 18. V. 5394/8. Drága szívem, tegnap este végre kaptam magától levelet, mégpedig hármat egyszerre: tizenkettediki, tizennegyediki és tizenötödiki postabélyegzővel. írja rá, drágaságom, maga is a dátumot a levélre; itt a távolban minden fontos, a levelek sorrendje különösen. Minthogy tizenharmadi- ki bélyegzővel nincs levelem, feltételezem, hogy egy levelet még kapok utólag. Tegnap este tehát nagy örömem volt. Nagy öröm. Nagy elérzékenyü- lés stb. stb. A maga első levele és a Bebkóé direkt szívre menő dolog. Egész éjjel magukról álmodtam. Szeretném, szívem, ha a dolgokat olyan könnyen venné, amilyen könnyen ezekben a keserves időkben lehetséges. Majd vége lesz. És amíg benne vagyunk, minél kevesebb érzékenykedés. Semmi elhagyott gyerekérzés. A végén ennek is vége lesz. Most sorra veszem a leveleit, és ami kérdés van bennük, felelek rá. Mindenekelőtt újra megírom: maga mindent írhat nekem. A maga levelei nem esnek alá a cenzúrának, és én felbontatlanul kapom őket. Akármit tud tehát, drágám, megírhatja. Sőt kérem rá, hogy írja meg. - Örülök a Vacuum-ember40 dicséretének; és arra kérlek, hogy majd, ha a cikkeim szaporábban jelennek meg, írd meg akkor is, hogy tetszenek. - Lengyel Gézának írok majd. Borzasztóan sajnálom szegényt. Ha rágondolok, ösz- szeszorul a szívem. - Andortól kaptam egy kedves levelezőlapot; neki is írok majd. - Azt már nyilván tudod, hogy Füzesséryné tévedett. A tilalom három-négy napra szólt: az utazásunk idejére. - Ami a hideget illeti: én itt is, és így is felkészülök rá. De minthogy most már csomagot is lehet ideküldeni (öt kilóig; a többi feltételt meg kell majd kérdezned) a legközelebbi leveleim egyikében megkérlek majd rá, hogy ha van egy használható téli ruhám, küldd el. Később esetleg trikót kérek majd. Mindezt Kezdetektől munkatársa volt a Nyugatnak. 1914 augusztusában, a mozgósítás első napjaiban besorozták, és néhány nap múlva az orosz frontra került. „Kedves barátaim, véletlenül hozzájutva a Nyugathoz [1914.18-19. sz.], olvasom, ki mindenki harcol munkatársai közül. Vegyétek szíves tudomásul, hogy magam is, őszülő szakállammal, öreg fejemmel mint póttartalékos járom az ún. északi harcteret (Oroszországot beleértve). Naplójegyzeteket is csinálok, bár rossz kabala talán. Bevallom, nagyon szeretném ezeket felhasználni. Tudjátok-e, mit tűr a legnehezebben az ember? a városi? Nem a hideg földön hálást, nem a srapnelpukkanást, hanem, hogy - mint mi - egész idő alatt egyetlen levelet, postát otthonról nem kapunk. Meleg üdvözlet mindenkinek." (szeptember; Nyugat 1914. 20. sz.). Kötetben: Balkán. Szerbek, muzulmánok és más balkániak. (Bp., Nyugat, 1916) 40 Nem sikerült azonosítani az írást.
