Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1914
26 I BÍRÓ LAJOS LEVELEI bad. Kis fészek. Tele lengyel zsidóval. Hihetetlenül piszkos, és amikor megérkeztünk - kétórás kocsiút után - nem voltak kvártélyaink. (Volt egy tömegszállás az iskolában, de az rémes volt.) Erre béreltünk egy lengyel zsidó órásnál két szobát. (Szomory, Füzesséry és én.) Béreltünk hozzá bútorokat, és egyelőre poloskátlanul vagyunk és viszonylagos kényelemben. Ma már függönyöket is szereztünk be, ami azért jó, mert a szobáink közül az egyik az úgynevezett Fő utcára néz, és eddig állandóan nagy nézőközönség előtt mosakodtunk. Most tehát berendezkedtünk, és a kérdés csak az, meddig maradunk itt. Ez természetesen nem tudatik. Ha tovább megyünk, akkor a holmink egy része természetesen haszontalan teherré lesz. Mais que faire?17 Ami az evést illeti, nagyszerűen vagyunk ellátva. Szinte túlságosan jól. A tiszti étkező kitűnően működik, és ha ez így tart tovább, meghízom ahelyett, hogy lefogynék. Különösen a kenyér ijesztően jó. Ami a felszerelésemet illeti: hoztam magammal természetesen sok mindent, amit nem kellett volna, és sok mindent nem hoztam, ami kellett volna. így például itt semmi értelme a tábori ruháknak, és nagy szükségem volna rendes cipőre, kalapra, ruhára. Lehet, hogy egy itteni szabónál csináltatok egy ruhát, mert a tábori ruha egyenesen nevetséges néha. (Igaz: a töltények természetesen nem jók a Frommerhez. írja meg drágám, a fegyverkereskedő nevét; legalább egy goromba levéllel hadd könnyítsék a mérgemen.) A poggyászom legértékesebb darabjának eddig a tub18 bizonyult. Nagyszerű a tea is. A legfeleslegesebb eddig a sok kéziratpapír. A tegnapi tárcán kívül egyelőre semmit se írtam, és előreláthatólag jó darabig nem is írok. Semmit se tudunk, semmit se látunk; a mai napig még azt se tudtuk, mi történik a világban. Mától fogva kapjuk a Korrespondenz-Bureau19 táviratait. A Feldpost 39. egyelőre nem működött; máig, vasárnapig még levelet se kaptam magától, pedig - ugye - mindennap írt. (És ír ezentúl is?) Az élet itt tehát valami furcsa robinzonád.20 Egy lengyel zsidó szigeten vagyunk. Pompás parkba járunk sétálni (grófi kastélyé, ahol az ebéd és a vacsora van, mert ott van a mi sajtószállásunk centruma),21 és akik bele tudnak nyugodni, hogy semmit se csinálunk, azok úgy fogják fel a 17 De mit tehetünk? (francia) 18 valószínűleg tubus, ez esetben látcső 19 1860-ban a K. u. k. Telegraphen-Korrespondenz-Bureau nevet felvevő osztrák hírügynökség. 20 Kalandos hajótörési történet; Dániel Defoe Robinson Crusoe... című (1719) regénye alapján. 21 A nagy parkkal övezett duklai kastélyt a lengyel Mniszech család kezdte építtetni 1636- ban; az épületben ma történeti múzeum működik.
