Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-19X5 I 285

Időről-időre egy ágyúlövés hallatszik. Messze mögülünk a mi tüzérségünk lő át az oroszokra. Az oroszok ma azzal vannak elfoglalva, hogy a faluból ott ajtókat, ágyakat, szalmát hordanak a lövészárkukba. Ezt a munkát zavarja a tüzérségünk? Balra előttünk, túl az oroszok vonalán kigyullad egy falu. Előbb kis piros láng egy háztetőn, azután nagy láng, azután óriási füst. Ez a mi tüzérségünk munkája.- No és az oroszok?- Az oroszok most nem lőnek. Délután mindig pontosan ugyanabban az órában leadnak öt lövést az erdőre, ide a hátunk mögé.- Ez az egész tevékenységük? - kérdezem csodálkozva.- Ez.- És mindig délután?- Mindig.

Egy másik elmosolyodik:- Akkor tartanak zsúrt - mondja derülten.

Ah, ez budapesti hang volt. Hátha lehetne még ilyent hallani.- Hát maguk hogy élnek itt?- Megvagyunk - feleli nyugodtan. Csak unatkozunk.- Enni van?

Kézlegyintéssel válaszolnak. Oh, enni az van bőven.- Cigaretta van?- Tetszik talán parancsolni?- Oh, hiszen akkor minden van.- Minden van - mondja az egyik. Csak lányok kellenének ide.

Nevetnek. Tovább megyünk. Nagy sár.- Hát a Váci utca tisztább - mondja az egyik, aki a sár eltakarításán dolgozik.

A lövészárokban néhol függönynek megy neki az ember. Vízhatlan vászonból való nehéz függöny. Ha az ember félrehúzza és bebújik mögéje, akkor egy különös szobába jut. A lövészárok itt nincs nyitva; be van boltozva; úgy folytatódik, mint egy alagút; az alagút két kijáratát elzárja egy-egy függöny; a két függöny között lévő rész - benne szalma, takaró, köpönyegek - különös, de pihenésre igen alkalmas szoba.- Nincs itt sötét? - kérdezem az egyik ilyen szobában.- De van.

Értem. Azért nem húzzák félre a függönyt, mert így jobban bent marad a meleg.- Hát mit csinálnak itt a sötétben?

Fekszenek. Felnéznek. Az egyik válaszol:- Beszélgetünk.- Miről?