Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - Bevezető (Varga Katalin)
18 I VARGA KATALIN sok hangvétele nem tűnik egyenrangú szakmai felek közti diskurzusnak. Vészi emberi karakterének, vezetői és családfői attitűdjének megismerésében újabb árnyalatot hoz egy nemrég váratlanul előkerült, 1914. december 14-én kelt, Biró Lajosnak címzett Vészi Jolán-levél.24 „Édes, drága szívem, Lajoskám, a mainál furcsább napot is keveset láttam még életemben. Elmondok mindent időrendben, úgy jobban tudom. Tehát: reggel megjött a sürgönyöd, és Bebkóval borzasztóan örültünk neki, miután már harmadik napja nem kaptunk hírt felőled. Boldogok voltunk. Mamának ezt megtelefonáltam, ő megmondta papának. Azután sétáltunk, délután tanultunk, azután átmentünk [Balkányiné Vészi] Edithez, mert [Vészi] Margit is odajött. Este Vi 8-kor hazajöttünk, és Bebkót elkezdtem lefektetni. A fürdőben ült, amikor mama telefonált, hogy Zsolnáról sürgöny jött, holnap reggel [a tudósítók] indulnak Limanovába, hogy fogod te őket utolérni. A papa magánkívül van. Én menjek ki a pályaudvarra, és vigyelek téged azonnal oda. Én természetesen rögtön mondtam, hogy kimegyek, kint megtudom, hogy van-e éjjel vonat vissza, ha pedig nincs, próbálok autót szerezni. (Fischerre gondoltam.) - Alig intéztem ezt el, telefonált [Balkányi] Kálmán, hogy papa magánkívül keres engem, szólítsam fel. Ezt megtettem. - Én eddig cseppet sem izgultam, biztosra vettem, hogy módodban lesz idejére feljutni. - Papa azonban tombolt. Minden képzelhető igazságtalan szemrehányása a világnak rám és rád zúdult. Lehetetlen, hogy feljuss, ezt kellett megérnie, ilyen szégyen éri a Lloydot, miért nem jöttél az előbbi vonattal, akkor este 8-kor vissza is mehettél volna még, borzasztó, rettenetes, ő már rekedtre telefonálta magát autóért, sehol sem lehet kapni, Fischer nincs Pesten stb., stb. - Én is egész felizgultam ezen, bár a szerencsétlenséget nem tudtam átérezni. Bebkót gyorsan lefektettem, és rohantam ki a vonathoz. Ott majd egy órát vártam, mert a vonat húsz percet késett. Ez alatt egész egy ismételt és határozott parancsot arra nézve, maradjak-e, igen vagy nem. De ez csak a kezdet. Ezzel csak az én állandó lelkifurdalásom és szégyenkezésem van úgy, ahogy elintézve. [...] Én, azt hiszem, eddig egy szóval sem panaszkodtam. És mindazt, ami itt kényelmetlenség, kellemetlenség és ízetlenség van [...] türelemmel elviseltem. És boldogan vállalnék ezen túl is minden fizikai és minden lelki nyomorúságot. - De ami itt most történik, az vétek az ország ellen, és egyszerűen hallgatni róla árulásszámba menne. Kezedet csókolja szeretettel Lajos." „Ha azonban az történnék, amitől tartok, hogy lényegileg újra a csoportosított semmittevés jön, [...] akkor azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy elmenjek innen. Ebben az esetben megállapodnék egy osztrákkal vagy egy némettel abban, hogy éppen úgy kiszolgálja a Pester Lloydot, mint a saját lapját [...] Arra kérlek tehát, hogy forduló postával, esetleg táviratban kegyeskedjél felhatalmazni arra, hogy ha elérkezettnek látom rá az időt, kérjem az elbocsátásomat." 24 Lásd még Biró Lajos 1914. dec. 15-én és 16-án ugyanezen témában írott lapjait. (PIM 2017.9.1)
