Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1918
1918 I 175 Este egyébként dolgoztam is. Most talán megindul már a munka folyamatosabban. Azt hiszem, megtaláltam a darab hangját. Ettől eltekintve: tele vagyok mély életunalommal. Ideges vagyok. A bőrömből szeretnék kibújni. Semmi se érdekel. Nem tudom, mit akarok. És nem tudom, mire való az egész. Ligek-lógok. Még arra sincs energiám, hogy a Fészekbe elmenjek vacsorázni. Utálom az embereket és félek tőlük. Ilyenkor igazán legalább maguk legyenek meg nekem. Felmegyek a Csorbára, bár nem gondolok nagy lelkesedéssel a csorbái lakásviszonyokra. De maguk ott vannak. Igaz: mikor kapunk második szobát? Ezt a búbánatos levelet a Szabadság kávéházban írom. Andor dominózik Kuthy úrral; Lengyel Géza újságot olvas; kint undorítóan esik az eső. Nehogy azonban tragikusan vegye ezt a levelet. Hangulat az egész. Majd elmúlik. Csak azért írom meg, mert a tanulsága és a bölcsessége az, hogy ilyenkor van a legnagyobb szükségem magára. Isten vele kedves drága. Nagyon-nagyon szereti magát Lajos Veronám, nem sokára felmegyek hozzátok. Mégis a legjobb veletek. Ma nem kaptam tőletek levelet. Mondd anyának, hogy írjon pontosan. Ölel, csókol apa [Pb. Bp., 1918. aug.?] vasárnap (aug. 11.) V. 5394/124. Kedves, ma délután megkaptam az expressz-levelét (délután a kávéházban megírtam a bús levelet, azután hazajöttem). Köszönöm szépen. Nagy örömet szerzett nekem vele. Eszerint tizenhatodikén reggel elutazom innen és este, ha Isten is úgy akarja, ott leszek. A 35. számú szoba messze van ugyan maguktól, de ez is jó, ha nincs más. Maga hősies nő, nagyon harcolt érte? Megkönnyebbülés és öröm nekem az a gondolat, hogy megint magukkal leszek. Nagyon kellenek nekem. Most látom, drágám, hogy már pénteken megírta ezt a levelet. És én vasárnap estefelé kaptam meg. Eszerint a válaszom legjobb esetben kedden lesz a maga kezében. Holnap esetleg küldök egy táviratot is. Addig maga nyilván megírja nekem, amit kérdeztem, mennyi pénze van. Hogy mennyit vigyek. Nagyon, nagyon, nagyon örülök, hogy felmehetek. Ma van vasárnap; pénteken utazom. Ötször kell csak lefeküdni. Ölel és csókol Lajos [Pb. Bp., 1918. aug. 12.] vasárnap (aug. 11.) V. 5394/125. Kedves drágám, ma táviratot is küldtem magának, hogy tizenhatodikén érkezem. Tehát érkezem. Egészen másképp érzem magam, mióta tudom,
