Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1915
1915 I 113 Szívem, ez is olyan hely, hogy felháborító, hogy nem magával vagyok itt. Pradba menet van itt két óránk. Megint egy teraszon ülök, és megint bosszankodom. - A tegnap éjjeli levelemet harmincadikéról datáltam; de csak ma van harmincadika. És holnap megyek a Stilfser Jochra és megint egyedül. - Mi vagyunk az egyedüli turisták egész Dél-Tirolban: a Kriegspressequartier. - Szeretettel L.276 [Pb. 1915.] Meran, június 30. V. 5459/3/34. Drága szívem, ma este megérkeztem Bozenbe. Az állomáson mondták, hogy a Hotel Greifba vagyunk beszállásolva. És ez a hotel - amelyben most ezt a levelet írom - azt hiszem, az amelyben kilenc, majdnem tíz évvel ezelőtt egy nagyon szép napot töltöttünk. Véglegesen nem tudom megállapítani, ez-e az. Óriási szárnyak épültek hozzá, uszoda, és amit akar. De a térnek ezen az oldalán csak két hotel van: a Hotel Walther von der Vogelweide, amelyben nem laktunk és ez. Ennek kell tehát lennie. A bútorzat olyan, mint volt. Fémezett ágyak. (Egy kétágyas szobában lakom, de egyedül.) Kép az ágyak felett. Fehér márványlapos, fémezett mosdó. Vörös bársonnyal bevont székek. Holnap délelőtt felkeresem még azt a részt, amely a térre nyílik, akkor pontosan megállapítom, itt laktunk-e. Az ablakunkból - úgy-e - kiláttunk a térre, a Walther-szoborra és templomra? Én mindenesetre úgy érzem magamat, mintha itt jártam volna magával. A szobor előtt, a templomban és az árkádok alatt egészen bizonyosan jártam. Nagyon ünnepi hangulatban vagyok. Igazán. Az életről általában nagyon rossz véleményem van, de az ünnepi és szent dolog, hogy az Isten méltatlan teremtményeinek néha olyan nőket ajándékoz, mint maga. Elővettem most az arcképeket, a magáét és Bebkóét, akihez a maga révén jutottam (az asszony igazán egy égi híd, egy mennyei híd, amelyen át földi teremtmények olyan ajándékhoz jutnak, mint amilyen egy gyerek, amelyen át egy férfi ahhoz jut, hogy lánya legyen) és az arcképek előtt csendes misét celebráltam. Ezen az egész úton folyton az fáj nekem, hogy nem magukkal vagyok itt. Galíciában ez persze sose jutott eszembe. De itt pompás hotelekben lakunk, és az egész vidék arra van teremtve, hogy az ember csendesen örüljön azoknak, akiket szeret, itt minden hotelverandán az jut eszembe, milyen szép volna magával és Bebival itt ülni, itt járni. Mostanában sokat foglalkozom a múlttal és sokat a jövővel. A múltamat hihetetlenül elhibázottnak, kisiklottnak, balul sikerültnek érzem. Az egyetlen eredmény, pozitív jó, hibátlan és termékeny valami benne az, 276 képeslap: Meran; Zenoburg mit Gilfschlucht
