Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1975 - Forgácsok 1956-ról
1975 kézügyességről vallanak, amelyeket bármelyikünk elfogadhatna cserébe saját tudásáért, novellái közül pedig egyik-másik, például a Koós-Krennerék egy napja nemcsak kitűnő műnek minősíthető, hanem példaképe annak, hogy festői és írói érzékenységek együtteséből milyen remekművek forrhatnak ki. Képzőművészetben csak műkedvelő tárgyi tudásom kevés annak megítélésére, melyik művész miben kiváló, s miben érdemesebb vagy érdemtelenebb a másiknál. Egy életműnek számtalan bejárata van - majdnem azt mondanám, minden látogató számára külön ajtó, amelyen csak ő fér át -, s ezt megtalálni az ő dolga és magánügye. A magam részéről azt hiszem, B. A. művének egyik nagy erénye, hogy - ha eltekintünk a szakmabeli viszályoktól - összebékíti az embereket. Összebékíti, sőt kibékíti őket. Életműveknek, mint említettem, nincs kulcsuk, mellyel mindenki számára megnyithatni őket, vagyis ki-ki maga kell megkeresse a mű megfejtését. Elárulom a magamét: számomra B. A. egy szép világot teremtett. Mondhatnám úgy is: egy harmonikus világot, ha nem tudnám, hogy összhangzat milyen különféle elemek súlyos ütközéséből is kifejlődhetik. B. A. világának vezető szólama azonban a szépség, minden szolgálójával, kik serényen gyülekezve azon munkálkodnak, hogy elviselhetővé tegyék világunkat. Elsősorban az arányérzéket nevezném meg, mely a jelenségek közül kiválasztja azokat, mik egymáshoz illenek. Illenek mondanivalóban, formában, színben. Megnevezném a rendkívüli művészi tapintatot, mely az előttünk álló műből kizárt minden elemet, mely világának szelíd dallamát megzavarhatná. Ne keressünk benne drámai, zord összeütközéseket: a művész szerencsés keze elhihetővé tud tenni egy oly földtekét, amelyen békében meg tudnánk élni egymással és egymás mellett. Nevezzük meg továbbá a tökéletes egyensúlyérzéket, mely ennek a világnak az alkatrészeit oly türelemmel illesztette egymáshoz, hogy bárhonnét nézzük, nem billen meg. B. A. egy szép világot teremtett, mondtam. Tegyem hozzá, a jobb érthetőség kedvéért, hogy egy költői világot, melynek tüzeit édeni líra éleszti. Ha végig képeit nézem, mintha egy versgyűjteményen járnék végig, ezért is oly kedves és megható szívemnek. Egy szeretetreméltó, kitűnő jellem, egy nagy egyéniség házában vendégeskedtem. * A magam még hátralevő éveitől azt kérem, életem végéig tudjak dolgozni. Nyolcvanadik születésnapjára B. A.-nak is ezt kívánom. Forgácsok 1956-ról Kiadatlanok. - Golyóstollal írt feljegyzések: a PIM Déry-hagyaték 80., Vegyes irodalmi jegyzetek kézirattári egységében: Én és a gyilkos 275
