Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - A kihagyott Petőfi Kör-beli felszólalás bevezetése
1968 a másik pedig Füst Milán. Ismertem a többit is, Babitsot is, Karinthyt, Kosztolányit, szóval valamennyit többé-kevésbé ismertem, találkozásaink azonban sohasem érték el azt a hőfokot, amelyet barátság néven lehet jellemezni.- Mi a titka a fiatalság és a te kapcsolatodnak?- Épp az elmúlt években tűnődtem el azon, hogy ahhoz képest, amennyi fiatalember között mozogtam régebben, most keveset látok magam körül. Igaz, elég sok rossz kéziratot kapok fiataloktól - nem is tudom, hogy azok mindig fiatalok-e? -, de ezenkívül nem sok úgynevezett fiatal íróval, költővel van közösködésem. Talán ez azon is múlik, hogy én meg túlságosan megöregedtem, s valószínűleg meguntak már. Egyébként sem vagyok híve annak, hogy az ember személyével hasson emberekre, írókra, sokkal jobban szeretem, ha a könyveimet olvassák, és abból szívják ki a maguk számára azt, ami emészthető. A kihagyott Petőfi Kör-beli felszólalás bevezetése Kiadatlan. - Szövege az ítélet nincs gépiratmásolatának 457. oldalán, a P1M Déry-hagyatékának 58., Regények kézirattári egységében. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az ítélet nincs természetesen nemcsak a messzi múlt, a magánélet és az irodalom világával foglalkozott, több helyütt is Déry visszatért írói és társadalmi szerepvállalásaira. A 27., Az arányérzék hiányáról című fejezete részletesen szólt a börtönévekről, az azokat megelőző perről, 1956-ról és a hozzá vezető útról. Az emlékek és érzelmek mellé e helyütt Déry egy hiteles dokumentumot, a Petőfi Körben 1956. június 27-én elmondott beszédét is be kívánta illeszteni; feltételezhetően azért, mert úgy vélte, hogy az minden körülírásnál beszédesebben képes felidézni a kort és azt a szerepet, amelyet személye és fellépése az események kibontakozásában játszott. A beszéd azonban végül kimaradt a fejezetből. Baráti tanácsra, külső nyomásra vagy írója elhatározására? Mert például élő személyeket - Darvas Józsefet és Horváth Mártont, az írószövetség egykori elnökét és az MDP művelődéspolitikájának egyik irányítóját sérthette - még mindig! - a meglehetősen éles fogalmazás? Vagy netán az merült fel, hogy e beszéd 1957-ben a vádirat és az ítélet egyik sarkalatos pontja volt, s ezért kompromittáló? Nem tudjuk eldönteni. A regény így, megcsonkítva tudott csak megjelenni. A kihagyott részt megtalálhatjuk a Dokumentumok első kötetében, 106
