Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1967 - Zoltán Péter: Füredi beszélgetés Déry Tiborral
1967 A látogató cseppet sem csodálkozik a történeten. Hiszen mi sem érthetőbb annál, mint hogy aki feljön a kanyargós úton ehhez a kúriához, bejárja a kertjét, lenéz az elébe táruló Balatonra, az bele is szeret a tájba, a házba. Beleszeret akkor is, ha Déryék ideköltözése előtt még csak épület volt itt, nem pedig otthon. Otthonná egy teljes esztendő munkája révén vált: egymásnak adták a kilincset az iparosok, Böbe, az író felesége darabonként gyűjtötte össze a berendezést; a bútornál tetszetősebb kannákat, korsókat, petróleumlámpa-csillárokat. Alkonyaikor, aszályos hetekben Déry Tibor bekapcsolja az öntözőalkalmatosságot - és inni ad a gumós begóniának. Zoltán Péter: Füredi beszélgetés Déry Tiborral Töredék Kiadatlan. - A Magyar Rádió Hangarchívuma csak töredékesen őrizte meg az interjút (D-1851), amely 1967. szeptember 6-án hangzott el a Gondolat ban, a Rádió irodalmi hetilapjában (l. Rádió és Televízió Újság 1967. szept.4/10. 36.sz. 6.). Másolata a PIM Hangtárában (K/1955). - Nyers szövegén néhány apróbb igazítást végeztünk. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: türelmetlen válaszokkal tarkított, kissé rosszkedvű beszélgetés. Déryt - mint mindig - ingerelte, ha terveiről, még el nem készült alkotásairól vallatták. 1967 nyara látszólag terméketlen pepecselésben telt - közvetlen környezetének apró megfigyeléseivel, amelyből egyetlen cikkecske született - Jelentés a kertből címmel - a Népszabadság augusztus 12-i számában. (L. A napok hordaléka. 69-77.) Am ha az ítélet nincs nyitófejezetére tekintünk: Indulás 1967. augusztus 16-án, nem kis meglepetéssel szembesülhetünk a türelmetlenség közvetlen okával. Önéletrajzi regényének kavargó kezdeténél vagyunk; aminek azonban még sem végső formájával, sem pontos tartalmával maga sincs tisztában. S épp ebben a helyzetben kezdik vallatni a „jövőről!" A Sintérekről - emberekről című cikkéről és hátteréről már szóltunk az előző bevezetőben. Zoltán Péter (1923-) író, újságíró, 1967-ben a Magyar Rádió szerkesztője, riportere.- Én rosszul tudok nyilatkozni, semmi nem jut eszembe, mikor ezt az izét itt az orom elé tartja. Azzal a szándékkal jöttünk ide, mint minden évben, rengeteget fogok itt dolgozni, de nem jutok hozzá, mert van itt egy kert, és ezt a kertet öntözni kell, és ez rengeteg dolgot ad főképp azért, mert amint tudja, most már negyven napja nincs 84
