Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1967 - Üdvözlet Magyarországról
1967 Brigitte (pillantást vet a mélybe): Isten kegyelmezzen nekem! Valamennyi vevő lenne? Gottfried: Hogy gondolod? Brigitte: Valamennyien költők? Gottfried: Valamennyi. Többé vagy kevésbé. Felemelt karokkal állnak és várnak ... Brigitte. Meg tudod adni nekik? Gottfried: De hát mindenható vagyok én? ... Nem, nem vagyok az. Hál’istennek nem vagyok. De kölcsönadom nekik a fülemet. Brigitte: S ez vajon elegendő? Gottfried: Ha ők viszont a hangjukat adják kölcsön. Brigitte: Ez az összeadás bizonyos körülmények között süketnémákat eredményez. „Aranyos” vagy, ha egyszer dühbe jössz. - Tehát, hová röpködsz? Gottfried: Úgy vélem, elröpködök ... Brigitte: Vigyázz azonban, nehogy megsértsen valamiféle űrhajó. Tegnap is elütöttek egy kisebb, a harmadik rendbe tartozó angyalt, aki csak hosszabb idő után tudott az ijedtségtől magához térni. Torkig vagyok ezzel a közlekedéssel! Szóval, hova repülsz most? Gottfried: Úgy gondolom, Münchenbe, Thomashoz. Brigitte: De hiszen már régen halott. Gottfried (zavartan): Milyen furcsa is, amikor az időtlen értékek e világában az ember saját korlátjaiba ütközik. Brigitte: És mit akarsz tőle? Gottfried: Ha tehát már halott, hátrahagyott műveit. Brigitte: De hiszen azokat már rég kiadtad. Gottfried: Akkor naplóit és feljegyzéseit. Brigitte: Már azok is rég megjelentek nálad. Gottfried: Akkor viszont a beszédeit. Brigitte: Megjelentek. Gottfried: Akkor hát a leveleit. Brigitte: Az isten szerelmére, ennek sosem lesz vége. Két kötetüket máris megjelentetted. Gottfried: Asszony, ne bosszants tovább! Brigitte: Kedves uram, miért nem foglalkozol inkább fiatalabb szerzőkkel. Gottfried. Az ördögbe is, kikkel? Brigitte: Látok egyet közülük, akivel kissé többet kell kínlódnod, hogy halhatatlanná tehesd ... Gottfried: Kivel, kérdem én. Brigitte: Szóval, itt van például D. Gottfried: D? Miféle D? Brigitte: DÉ! DÉ! Gottfried: Miféle DÉ? Brigitte: DÉR, mondom én, DÉR! Gottfried: Ja igen! Látom már, akire gondolsz. De miért hagyod el utolsó betűjét? 79
