Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1967 - Fábián Gyula: Beszélgetés Déry Tiborral az 1967-es könyvhét alkalmából...
1967 tizenkilenc napot töltött nemrégen az NSZK-ban, városról-városra tartotta előadásait, nyilatkozott a rádiónak és televíziónak. Aztán hazajött, mert pihenni is kell és dolgozni is kell. S mire megérkezik, talán akkora kézbe is kerül a két kötet, amelyek ötven esztendő novelláit foglalják egybe a Könyvnapra. A másik, amivel ezt a beszélgetésemet indítom, az, hogy hét esztendeje Déry Tibor nem szólalt meg a Magyar Rádióban. Örömmel nyújthatom neki a mikrofont, hogy az ötven esztendő terméséről, a novellákról emlékezzék.- Nem tudom, mi jót mondhatnék erről a két kötetről, mert én meglehetősen mogorva olvasója vagyok minden régi írásomnak, így ezeknek is. Valóban ötven esztendőnek a terméséből válogattam őket össze, kezdve a Nyugatban való jelentkezésemtől egészen a legutolsó esztendő néhány novellájáig. Tegyem mindjárt hozzá azt is, hogy igyekeztem szigorú mértékkel mérni önmagamat, főképp azért, mert ha az ember végigmegy ezen a két köteten, sokféle ízlés- és stílusváltozást fedezhet föl. Azon voltam, hogy különböző korszakaimból, melyek alatt azonban remélem, egy ember, egy egyéniség rejtőzött, lehetőleg a legjobbat, a legjellegzetesebbet válogassam ki. így aztán sokat kiselejteztem ezekből a munkáimból, de soha nem politikai meggondolásból, hanem tisztán az író ízlésének megfelelően. Az első novelláim a húszas években keletkeztek, már azokról beszélek, amelyeket most ebben a két kötetben látni fognak, az utolsók ’67-ben. Nem hiszem, hogy volna bennük olyan, amelyet még érettebb, hetvenkét évnél még idősebb fejjel elvetnék.- Egy kicsit az írószoba csöndességébe törtem be váratlanul és bejelentés nélkül, s ha már fogadtak, akkor hadd legyen a következő kérdésem az, hogy mi a mostani napoknak a műhelytitka? Mi készül, mi származik majd ezekből a pihenőnapokból, amit szívesen vár és olvas a Déry Tibort szerető közönség?- Előbb hadd igazítsam helyre: ön szívesen látott vendég nálunk. Ami a kérdést magát illeti, arra nemigen tudok felelni, mert most már elég hosszú ideje lusta vagyok, nemigen dolgozom; jegyzetelek - kész munkáról most nem tudok beszámolni.- Azért ehhez a jegyzeteléshez sok miden hozzátartozik, például egy adat, ha szabad ezt a műhelytitkot elárulni, egy szó, a szekér tartozéka, a kisefa, vagy ahogy az értelmező szótár jelöli, kisafa. Szeretném tudni, hogyan került ez elő a mostani munkás hétköznapokban?- Látja, ezek azok az indiszkrét kérdések, amelyek miatt nem szeretem a rádiót. A jegyzetelési anyagomhoz tartozik, hogy minek az alkatrésze, azt hadd tartsam meg egyelőre a magam számára.- Arról is szeretném, ha szólna; a tizenkilenc fárasztó nap után hogyan érzi itt magát a Balaton tükrére tekintve, ebben az „udvarházban”, ahogy az előbb jelölte ezzel a fogalommal?- Talán ez lesz az a kérdés, amelyre a legegyértelműbben tudok feleletet adni: Jól érzem magam. Azt remélem, hogy a munkakedvem is, amely, amint említettem, kissé megcsappant az utolsó időben, vissza fog ide térni. Német utamról azért nem beszélek szívesen, mert csak felületes dolgokat tudnék mondani. - Tizenkilenc nap alatt hét német városban jártam. Minden napom, minden estém el volt foglalva nyil72
