Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1966 - A frankfurti felolvasóest bevezetése
1966 re; idejének nagy részét azonban a Fischer kiadó foglalta le. Egyrészt a fordításait kellett megbeszélni: novellájáét, a Füredi délelőttét és regényéé!, A kiközösítőét,- ezenkívül véglegesítésre várt a következő év tavaszára tervezett felolvasókörútjának programja; végül, de nem utolsósorban: érkezése előtti napokban megjelent a G. A. úr X.-ben német fordítása. A kiadó irodalmi est keretében kívánta bemutatni; s annak főszereplője természetesen maga a szerző volt. A rendezvényre Frankfurt egyik legelőkelőbb helyén, a Grosse Hirschgrabenen, a Goethe szülőháza melletti Tőzsdepalota Cantate termében került sor november 14-én. Feljegyzései azt sugallják, hogy Déry már otthon fogalmazgatta az est bevezetőjét, amely hosszabban és távolabbról indítva indokolta volna meg felszólalását (l.a hagyaték 80., Vegyes irodalmi jegyzetek kézirattári egységét: Vegyes irodalmi jegyzetek pallium Füredi délelőtt címkéjű füzet), ám végül elállt ettől a bonyolultabb formától, s csak röviddel fellépése előtt vázolta fel szállodája levélpapírján azt a néhány gondolatot, amely közvetlenül kapcsolódott a felolvasottakhoz: A vég kezdete - Sport a 19. században című emlékezéséhez (L A Halál takarítónője a színpadon című kötetben) és a G. A. úr X.-ben 6. fejezetéhez. - Éva Maria Demischnek a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent hangulatos beszámolója szerint (Gestrenge Exerzitien, 1966. nov. 16/17.) a műsor záróakkordjaként a Philemon és Baucis szövege is elhangzott. (A felolvasóestet követő napon Déry Brissagóba utazott, hogy vigaszt nyújtson özvegyen maradt unokahúgának, Szilasi Vilmosné, Rosenberg Lilinek.) Elsőül: emlék a K. u. K. Osztrák-Magyar Monarchiából, Kakániából, ahogyan Musil nevezte az országot. Az emlékezés abból az időből való, amikor A(usztria)-K(akániá)ban föltalálták a sportot. Érzésem szerint ennek a témának bizonyos aktualitása van, mivelhogy - amint hallom - Németországban is felkarolják a sportot, és a legközelebbi vagy az utána következő olimpiát Münchenben fogják megrendezni. Azután: részlet nemrég megjelent, legújabb G.A. úr X.-ben című regényemből. Pontosabban szólva inkább egy regényformában írt ironikus utópiából. Hőse ifjúkori barátom, akit a G.A. kezdőbetűk jelölnek, a két világháború közt valószínűleg a gőg és az embergyűlölet fölöttébb indokolatlan rohamában hátat fordított nyugati civilizációnknak, és egy ismeretlen földrészre, illetve fővárosába, X.-be vándorolt ki. Itt a bennszülöttek fölöttébb figyelemreméltó szokásait pontosan és tárgyszerűen feljegyezte, és azután átadta nekem feljegyzéseit. - X. városa nagyobb metropolisznak látszik, mint London vagy New York, de egy hanyatlóban levő nagyváros, egész házsorok omlanak össze látható ok nélkül, jóllehet mindig újabbakat építenek. Az emberek elhanyagoltan, rongyokban járnak-kelnek, közben pedig külsőleg kedvesek és mindig jókedvűek, keveset vagy semennyit sem dolgoznak, tökéletesen igénytele62
