Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(felelet

BÁLINT. Én nem akarlak?

JULISKA. Magad mondtad, még nincs öt perce. Azzal nem törődsz, hogy mi lesz velem, ha elhagysz.

BÁLINT komolyan. Juliska, mi szükséged van egy emberre, aki nem találja helyét a világban?

JULISKA Bálint lába elé guggol. Hogy mi szükségem van rá, az az én dolgom. Te csak a magadéval törődj! ... Édes Bálint ... édes Bálintka, vedd már elő a jobbik eszedet. Nem vagy te olyan buta fiú. Ha engem nem engednének be a saját lakásomba, hát berúgnám az ajtót, be én, pedig én csak egy semmi kislány vagyok.

BÁLINT elgondolkodva. Berúgnád az ajtót?

JULISKA. Hát hogyne! Én sok fiút ismerek, Bálint, de olyan igazán okosat s erőset, mint te, egyet sem, becsszavamra. Meglátod lesz itt még jobb világ is.

BÁLINT. Mikor?

JULISKA. Hamarosan. Én tudom. S akkor majd összeházasodunk és jól megleszünk egymással. Már ki is néztem magunknak a Rákóczi úton egy szép új bútort, egy nagy tükrös szekrénnyel meg egy fotelággyal, amelyen nappal ülni, éjjel meg feküdni lehet.

BÁLINT. Hogy a csudába veszem meg azt a bútort, ha nem lesz munkám?

JULISKA. Majd te teszel róla, hogy legyen. Állj a sarkadra! Tegyél már valamit!

BÁLINT elgondolkova. Hogy tegyek valamit? Igaz. Valamit tenni kell. De mit?

607