Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
CŢelele! BÁLINT nevet. Miért sajnos? ROSNER. Mert ha nem ismerném meg, akkor egyszerűen azt mondanám, hogy nincs üres munkahely az intézetben, ajánlom magamat, volt szerencsém. BÁLNT nevet. De azért utána csak fel tetszenék fogadni? ROSNER. Lehet ... lehet, kérem. De mivelhogy felismertem ... Tessék csak utánam jönni! Futva elindul az irodája felé, Bálint utána. 28. kép. Rosner irodája. Rosner leveti magát a karosszékbe, meglátszik rajta, hogy fáradt, gondterhelt, megöregedett. ROSNER. Nem vehetem vissza, fiam, mert, egy: ön egy rendőrség által nyilvántartott egyén, tetszik érteni, én pedig, mint az köztudomású, egy gyáva másodosztályú állampolgár vagyok, aki nem mer ujjat húzni a hatósággal; kettő: mert ha nem volnék is gyáva, akkor is minek venném fel, kérdem szeretettel, amikor az intézet már csak egy sihtában dolgozik, tetszik tudni, nincs megrendelés, beköszöntött nálunk a jégkorszak, kérem, s akkor minek a műjég? BÁLINT megdöbbenve. Már csak egy sihtában dolgoznak Rosner úrék? ROSNER. Az is sok, fiam, az is sok. Legjobb lenne becsukni a boltot. Miért nem tetszett kitanulni valami kifizető szakmát? Vagy miért nem csap fel katonának ... Vitéz kurucokra mindig szüksége van a hazának. 29. kép. Minarovics lakása. Minarovics beszél Bálinthoz, akit nem látunk a képen. MINAROVICS. Restellem.... igen, ez a helyes szó, restellem, kedves barátom. Én önt kedvelem ... Jobban mondva kedveltem, amikor annak idején megtisztelt társaságával, s merem remélni ... hogy is mondjam ... hogy ma sem csalódnék önben. De hát ... Széttárja hosszú karját.... mit tegyünk? Ami volt, az elmúlt. Tempi passati! önnek is azt ajánlanám, ne foglalkozzék a múltjával, mert olyankor az ember ... hogy fejezzem ki magam, ... úgy jár, mint Ádám, amikor beleharapott a tudás almájába, s ezért kiűzetett a paradicsomból. A múlt veszélyes dolog, tisztelt barátom. Igaz, a jövő is az, a jelenről nem is beszélve. Sajnálatos, de tény, hogy az ön helye be van töltve, lehet, hogy egy kevésbé ... hogy is mondjam ... érdemes fiatalemberrel, de a közfelfogás szerint, melyet egyébként, azt hiszem, nem osztok, isten báránykái közül mindegyik egyformán kedves az Úr előtt. Tehát mi a teendő, kérdezi ön? Erről nem merek nyilatkozni. 30. kép. Utcán. Bálint Rafaelék angyalföldi lakása felé tart, előbb elgondolkodva, szemlátomást rosszkedvűen, meg-megáll a kirakatok előtt, szórakozottan nézi őket, egy divatáruüzlet tükrében önmagára fintorog, majd kihúzza magát, léptei határozot- tabbakká válnak. Egy másik utcában, már Angyalföldön, egy kavicsot rugdos maga előtt, előbb csak szórakozottan, majd egyre jobban belemelegedve a játékba fut az elrúgott kavics után. Rafaelék háza előtt megáll, elgondolkodik, lehajtott fejjel tűnődve ide-oda járkál, 603
