Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1966 - Az emberek irgalmas társa
1966 helyekkel és forradásokkal, e polgári sarj máig sem lelt rá kereséseiben arra az eszményi proletár társadalomra, amelyben igazán otthon érezhetné magát. Szkepszissel és kétellyel szívében, éles tekintettel megáldva a világ és az emberiség szemléléséhez, kérdés kérdés után vetődik fel számára, s úgy tetszik, nincs rájuk válasz. Az élet: befejezetlen mondat. 15. kép. Halászbástya. WOLFGANG VENOHR. Szabadlábra helyezve, ám nem rehabilitálva, Nyugaton híresen, Magyarországon, legalábbis bizonyos körökben, hírhedten ... Déry úr, mi van túlsúlyban: a boldogság vagy a keserűség, a remény vagy a beletörődés? DÉRY TIBOR. Végzem a munkám. Az emberek irgalmas társa Először: Tükör 1966. aug.2. 31.sz. 19. - Golyóstollat írt fogalmazványa a P1M Déry-hagyatékának 80., Vegyes irodalmi jegyzetek kézirattári egységében: Vegyes irodalmi jegyzetek pallium, Előszó Corvina Balaton albumhoz címkéjű füzet. A nyomtatott szöveget közöljük, feltüntetve a fogalmazvány javításait. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a cím feltehetően nem Dérytől származik (hiányzik is a fogalmazvány éléről). A rövid kis vallomás ugyanis egy nagyobb összeállítás része, amelyet az egykori vádlott-társ, Zelk Zoltán vezetett be, s amelyben Déryn kívül Görgey Gábor, Hajnal Anna, Komlós János, Major Ottó, Somlyó György és maga Zelk nyilatkozott kedvenc kutyájáról. A Tükör (1964-1975, utóbb Új Tükör 1975-1989) - népfrontos irányzatú, tág látókörű, alcímében „Képes politikai és társadalmi hetilap”. 1966-ban főszerkesztője Bognár Károly, főmunkatársa Major Ottó volt. Nem értem azokat az írókat, akik - ha tehetik - nem tartanak kutyát vagy macskát. Egyáltalán író az olyan? Csak nem emberekre pazarolja szeretetét? Mennyivel kényelmesebb jobb érzelmi befektetés, kifizetődőbb és veszélytelenebb a kutya, mint e nő vagy a barát mint az ember, még csak meg sem gyűlöl nem harap meg bennünket, amiért befogadtuk, megszerettük: A természet mérhetetlen ostobaságára vagy bőkezűségére következtessek, ha egy tengerrel fizet meg egy csöppért? De a kutya szeretete gazdájához nem mérhető emberi mértékkel ráció szerint, még ha agyonké59
