Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(J-eleltt JÚLIA. Ide figyelj, Rózsi ... MARAVKÓNÉ. Nem megyek el. Maravkó felhúzza a cipőjét. Júlia az asszonyhoz lép, átöleli a vállát. JÚLIA. Rózsi, jobb lenne, ha velünk jönnél. Ne maradj egyedül a lakásban! Maravkóné észreveszi, hogy a férje már felhúzta mind a két cipőjét. Megütközve. MARAVKÓNÉ. Te elmész? MARAVKÓ a szekrényből kivesz egy aktatáskát. A feleségéhez. Megyünk, Rózsi! Szedd a gönceidet és csomagolj. MARAVKÓNÉ. Én nem megyek. MARAVKÓ. Ha nem jössz, maradsz. MARAVKÓ fehérneműt rakosgat az aktatáskába. Mit lehet tenni, ha nem hallgat az okos beszédre. Én végighallgattam az elvtársnőt, s mivelhogy jó érveket produkált, tehát nem húzom tovább az időt. Feleségéhez. A szappant elviszem, a szekrényben még van egy darab. MARAVKÓNÉ. Jól van, vidd el! Meleg alsót is vigyél, mert egy-kettőre itt a tél. JÚLIA Maravkóhoz. Siess! A kapuból meg úgy menj ki, hogy a hekus meglásson, s utánad eredjen, akkor a mi számunkra felszabadul az út. MARAVKÓ az ajtóban feleségéhez. Ne okoskodj, Rózsi, a fene megette az egészet, ha neked valami bajod talál lenni. 270. kép. A szobában Maravkóné - Júlia tanácsára - magára ölti minden testi fehérneműjét, amit a szekrény és a szennyes bátyú őrzött, még férjének egy ottmaradt flanel ingét is, magára húzza két nyári s egyetlen téli ruháját, föléje egy szvettert, arra a kabátot, s amikor már mozogni sem bír, hangosan zsörtölődve kinyomkodja magát az ajtón. 271. kép. Júlia a nyomtatványokat táskájába gyömöszöli, kilép a gangra, kívülről lezárja az ajtót, a lakáskulcsot magával viszi. 272. kép. Anciék lakása. A fiatalasszony épp elfele készülődik, csodálkozó, idegen arccal néz a belépő fiúra. ANCI tükör előtt ül, a szájátfesti. Hát maga hogy kerül ide? Pedig nekem mindjárt el kell mennem. Azt hiszem, már el is késtem. A leforrázott arccal álló Bálintra néz, önkéntelenül elneveti magát. Miért nem ül már le? BÁLINT szétnéz. Minden széken női ruhadarabok hevernek, az egyiken egy pár magas sarkú cipő. Hova? Tegnap is kerestem, Ancika. ANCIKA hátrafelé. Dobja le azt a cipőt! Keresett tegnap? Most el kell mennem, de addig üljön le! BÁLINT félénken. Nem maradhatna itthon, Ancika? ANCI. Ki van zárva. Színházba megyek. BÁLINT. Jöjjön velem, én még úgysem voltam életemben színházban. Épp csak hazaszaladok előbb pénzért, aztán máris indulhatunk. 545
