Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
Chelele! budai HÉV-állomásig viszi majd őket. Farkas rémülten nézi Júlia kezében a nagy fehér csomagot. FARKAS. Hát ez meg mi? JÚLIA. Ebéd-vacsora. FARKAS. Könyörgök, nincs ott vendéglő? JÚLIA nevet. Az drága. FARKAS kővé meredve nézi. Drága? JÚLIA. Ez ma olyan kirándulás lesz, ahogy én szeretem. A fűre ülünk s papírból eszünk. Majd meglátja, mennyivel jobb, mint vendéglőben pincérekkel veszekedni. FARKAS borúsan. Mi van a csomagban? Parizer. Persze? S mit iszunk hozzá? JÚLIA. Kútvizet. A part mentén ismerek egy villát, annak a kertjében van egy kitűnő kút, jéghideg vízzel, onnét hozok. FARKAS a csomag felé nyúl. Rosszkedvűen. Felséges! Add ide! JÚLIA. A Dunába akarja dobni? Egymásra néznek, hangosan, boldogan nevetnek. JÚLIA. Érzi, hogy milyen jó szag van itt a Duna fölött? ... Nézze, ott már egy nyolcevezős húz a vízen. Jaj, de jól érzem magam! 223. kép. A HÉV-ben Júlia szüntelen boldog nevetéssel figyeli az embereket, hangosan nevet, amikor egy fehér kontyú öregasszony tolakodás közben majd feldönti, egy részeg munkás is megnevetteti, ugyanígy egy pincér, ki álltában az ablaknak dűlve elaludt. FARKAS. Mit nevetsz? JÚLIA. Hajoljon lejjebb, súgok valamit. Hátul jobbkéz felől egy sovány, alacsony, szakállas férfi olyan szemeket mereszt magára, mintha keresztül akarná döfni. Tudja, miért? FARKAS. Nem tudom. JÚLIA. Én is csak sejtem. Jaj, meghalok a nevetéstől! Azt sérelmezi, hogy maga kétszer annyi helyet fogai el, mint ő. A szemén látni. FARKAS. Szeretném megnézni. JÚLIA súgva. Ne! Megtiltom! Nem kell az embereket fölöslegesen megbántani. Elég baj, hogy maga két fejjel magasabb, mint ő ... Hajoljon közelebb, még valamit mutatok. Most balkéz felől az ajtónál ... de ne forduljon hátra. FARKAS nevetve. Hát akkor hogy mutatod meg? JÚLIA. Majd később! ... Egy fiatal házaspár áll ott, ezek reggel, mielőtt elindultak, összevesztek. FARKAS harsányan nevet. Hát azt meg hogy tudhatod? JÚLIA súgva. Az ilyen fiatal házasok mindig összevesznek, ha vasárnap hajnalban kirándulni mennek. FARKAS álmélkodva. Hát akkor minek mennek kirándulni? JÚLIA. Azt maga még nem érti ... Ne nevessen olyan hangosan! ... Reggel halálosan összemarakodnak, elhatározzák, hogy másnap elválnak, s maximum egy óra múlva kibékülnek. Nincs annál mulatságosabb! 520
