Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

CŢelelet

JÚLIA. Csak én hallgattam professzor urat.

FARKAS. Emlékszem. Kis Júlia, ugye?

Júlia hallgat.

FARKAS. Rosszul emékszem?

Júlia fejével int, hogy nem.

FARKAS. Kis Júlia?

JÚLIA. Igenis.

FARKAS. Miért nevet, kisasszony?

Júlia hangosan tovább nevet.

FARKAS. Miért nevet, Nagy Júlia?

JÚLIA. Azon, hogy professzor úr incselkedik velem.

FARKAS. Hogyan? Hát nem Nagy Júliának hívják.

JÚLIA tagadón. Nem, professzor úr. Kis Júliának.

FARKAS. Öt éve kollokvált nálam utoljára? Férjhez ment azóta?

JÚLIA. Még nem.

FARKAS. Megváltozott a frizurája. S miért maradt ki az egyetemről?

JÚLIA. Egyrészt mert nem volt pénzem ...

FARKAS hallgatva nézi■ Hát én megöregedtem-e, kislány?

JÚLIA. Igen.

FARKAS bosszankodva. Nagyon?

JÚLIA. Nem, professzor úr. Öt évet. Annyit, amennyit én.

FARKAS kedvetlenül. Maga mindig az igazat mondja, kisasszony?

JÚLIA. Igyekszem.

FARKAS. Ez már döfi. Ezek szerint tehát valóban megöregedtem?

JÚLIA bólint. Meg, professzor úr.

FARKAS. S ha megkérném a kezét?

JÚLIA. Nem adnék kosarat, professzor úr. Akkor sem, ha százat öregedett volna. FARKAS. No! Ne hazudjon! ... S most menjenek haza, s ne csintalankodjanak tovább ebben a veszélyes éjszakában. Elindul, majd két lépés után hátrafelé. Jó estét, tessék hazamenni!

208. kép. Farkas újra egyedül a rakparton, a lányok már 50-60 lépésnyire eltávolodtak.

Farkas a vízben egy hánykolódó testet pillant meg, egy nagyot káromkodik, lerán- cigálja magáról a kabátot, cipőt, beugrik a vízbe.

209. kép. A Dunában egymás mögött látni a már-már elmerülő s az utána úszó emberi testet.

210. kép. Egyetemi laboratórium, az íróasztal mellett Sajka, a tanár adjunktusa dolgozik, kalappal a fején. Előtte Nagy Júlia, Farkas kalapját lóbálva.

JÚLIA. Tegnap este hagyta el az utcán ... Tessék mondani, a professzor úr nem beteg?

513