Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(felelet

178. kép. A lakás előszobájában, hova Jakabffyné kísérte ki Barnabást. Az öregasszony egy bankjegyet csempész a fiú felöltőjének zsebébe.

JAKABFFYNÉ. Eljössz, ugye, édes fiam? Elek bácsi néha ridegebb, mint ahogy maga is gondolja, ne vedd a lelkedre. Eljössz, ugye? Anyád is bizonyára szeretne veled találkozni.

BARNABÁS. Üzente? ... Előbb válasszon kettőnk között.

Barnabás kilép a téli éjszakába, felgyűri gallérját.

179. kép. Horthy Miklós út. Az utcákon vastag hótakaró.

Barnabás egy kocsmaajtó előtt halad el, amikor ez kinyílik, valaki rákiált. A diák tanácstalanul megáll, első ijedtében arra gondol, hogy a rendőrség, egy detektív szólt utána. Egy pillanat múlva visszanyeri hidegvérét, benyit a kocsmába.

Farkas áll az ajtó mögött, kalappal a fején, hosszú bundában. Barnabás hitetlenül nézi, hisz még Berlinben tudja volt tanárját.

FARKAS. Maga az, Döme? Barnabás, hajói emlékszem ... Errefelé lakik maga is? Ezen a főméltóságú vidéken? Lefogyott, miért?

BARNABÁS mosolyogva. Nem tudom, professzor úr.

FARKAS. Magyarországon az alatt a két év alatt, amelyet távol töltöttem, figyelemre méltó eltolódás állt be a honpolgárok anatómiájában. Tíz ember közül kilenc mértéktelenül lefogyott, a tizedik viszont magára szedte, amit azok elejtettek. Megfigyelésem szerint egy egész új-kövér réteg keletkezett az anyag megmaradásának elvén. Mit tud erről?

BARNABÁS. Tudok egyet-mást, professzor úr.

Farkas kissé inogva elindul a kijárat felé, majd megkapaszkodik a diák vállában.

FARKAS. Gyerünk haza vacsorázni, fiam. Harmadik napja szívom ennek a kocsmának a büdös levegőjét, már úgy utálom, mint a bűnömet.

180. kép. Kilépnek a kocsmából. Farkas Barnabásba karolva.

BARNABÁS. Hazakísérem professzor urat, de sajnos nem tudok ottmaradni, dolgom van.

FARKAS dörmögve. Dolguk csak a sváboknak van. A magyar ember mindig ráér.

BARNABÁS. Professzor úr látogatóba jött haza?

FARKAS. Végleg.

BARNABÁS. Szabad valamit megkérdeznem? Van összefüggés a németországi események és professzor úr ...

FARKAS. Van. Rossz alvó vagyok s már három napja minden éjszaka lövöldöztek az ablakom alatt ... A német nép egy őrült kezére került.

BARNABÁS. Professzor úr egy kalap alá veszi a polgárságot a munkássággal?

FARKAS megáll. Te csak nem vagy kommunista?

BARNABÁS. De igen. Az vagyok, professzor úr.

FARKAS. Utállak. De azért csak gyere velem. Azért jöttem el Berlinből, mert nem kívánom látni, hogy ott hogy öldösik a kommunistákat, akiket utálok.

496