Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(felelet

NEISELNÉ nevetve. Az én uram, azt én úgy neveltem, hogy az mindig megnyalja a tíz ujját, akármit főzök én neki.

NEISEL. Az éhség a legjobb szakács, nagysád. Koplaltassa meg az urát három napig, hogy szikrázzon a szeme, aztán ültesse egy tányér bableves mellé!

BÁLINT nevetve. Azt nem lehet! Abba a néni halna bele!

SZOMSZÉDASSZONY. Miért, kisfiam? Azt hiszed, én mással nem is tudom elfoglalni magam, csak főzéssel?

BÁLINT. Dehogynem. Mással is.

SZOMSZÉDASSZONY. No látod.

BÁLINT ráhunyorít. Evéssel.

SZOMSZÉDASSZONY nevet. Ejnye, de kinyílt a csipád! No meg még mivel?

BÁLINT nevet. Beszéddel.

SZOMSZÉDASSZONY nagyot kacag. Azzal hát! Igaza van ennek a kis pernahaj- dernek, kérem, mert most is csak egy percre ugrottam át, és már mióta gágogok itt, mintha nem volna semmi dolgom a világon.

Újabb léptek a fasor felől, Józsi és az öreg Balog darus jöttek látogatóba. Sorra kezet fognak a társaság tagjaival. Balog megáll Bálint mellett.

BÁLINT. Jaj de jó, hogy kijött, Balog bácsi! Mert én nem felejtettem el, hogy ott kint a Jéggyárban milyen jó volt a keze alatt dolgozni.

KÖPÉNÉ Józsihoz. Nagyon beteg volt, Józsi. Olyan beteg, hogy már azt hittem, az apja mellé temetem.

JÓZSI. Van az úgy, hogy ember is defektet kap az úton. Az aktatáska zárját pattogtatja. Köpénéhez■ Idejövet találkoztam egy baromfiállattal, Rózsika, aztán nem tudtam tőle megszabadulni, hát elhoztam.

NEISELNÉ nevetve. Hogyhogy találkozott vele?

JÓZSI. Itt az úton, nagysád. Alighogy meglátott, a nyomomba szegődött s úgy jött utánam, mint egy idősebb özvegyasszony, aki férjet akar fogni. Becsületszavamra, már szégyelltem magam, olyan feltűnően csinálta. Jól kiléptem, de a baromfiállat csak jött utánam, s amikor több gázt adtam, kotkodácsolni kezdett, üldözőbe vett, olyan botrány volt, hogy az egész utca bennünket nézett. Amikor meg már kifulladtam, akkor az ölembe szállt s megkért, hogy vágjam el a nyakát.

Neiselné hangosan nevet.

NEISEL. Szép meleg őszünk van. Csak jó sokáig tartson, hogy aztán kibírjuk utána a telet.

KÖPÉNÉ sóhajtva. Én is ilyenkor már a télre gondolok.

BÁLINT. Én nem.

Farkasék inasa a főbejárat felől jövet Köpénéhez lép.

INAS. A Kisasszony hívatja.

137. kép. Angéla szobája. Angéla íróasztalánál ül, Köpéné előtte áll.

ANGÉLA. Üljön le, Köpéné.

Köpéné állva marad.

472