Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(felelet

ANGÉLA. Ezret adok. Nincs annyi pénzünk.

FARKAS ingerülten. Az a kívánságom, hogy ötezret adj. Ha eladod a kistarcsai kastélyt és a kocsit, akkor elég pénzed lesz. Angéla, az a gyanúm, hogy én nem a fegyelmi miatt hagyom el Pestet. Ha három kiterjedésben tudnék mozogni, mint a madarak, már régen a fejedre csináltam volna.

ANGÉLA. Jól van, Zénó, látom, hogy ideges vagy. Esztert hány órára várod ide?

FARKAS borúsan. Tízre.

ANGÉLA. A hálókocsijegyet ma délben elküldtem neki Gergellyel. Biztos, hogy veled megy?

Farkas vállat von.

ANGÉLA. Ne haragudj rám, Zénó! Sírva. Ha veled megy, s tudnám, hogy boldoggá tesz odakünn, akkor nem mennék utánad.

FARKAS a szemébe néz- Te is el akarsz hagyni?

ANGÉLA leveszi csiptetőjét. Hosszan néz öccsére. Soha! Abban a percben, ha hívsz, melletted leszek. De ha Eszter esetleg nem akarná, itthon maradok.

FARKAS. Marhaság.

ANGÉLA. Várjam most meg?

FARKAS. Nem kell. Menj haza, gyújts rá egy szivarra, olvass Tacitust. Rossz a stílusod, mint általában a magyar tudósoké.

ANGÉLA. Szóval menjek?

FARKAS. Gergelynek ötezret! A többiekkel se kicsinyeskedj.

ANGÉLA. Hány óra?

FARKAS. Menj.

129. kép. Farkas ide-oda járkál a váróteremben, az egyik piros plüss pamlag fölé hajol s a karfájáról lepöccint egy papírdarabkát. A peronajtóhoz lép s kinéz a füstbe, amelyet egy befutó szerelvény kavar a nagy üvegcsarnokban. Egy ideig nézi, majd a váróterem másik ajtajához lép, kibámul a folyosóra. Még egyszer hátrafordul, a peronajtóhoz siet.

130. kép. A hálófülke. Farkas kockás útiplédje az ülésen, rajta újságok, folyóiratok. A felkattintott asztalon egy üveg kristályvíz, egy üveg konyak, két pohár. Farkas kézibőröndje a szemközti ülésen, rajta egy csokor fehér rózsa.

A hálókocsi-kalauz átadja neki a feladóvevényeket.

Farkas homlokát az ablaküveghez szorítva nézi a peront, a felszálló utasokat, búcsúzó kíséretüket, a szaladó hordárokat.

A vonat elindul, kifut a pályaudvarról.

6. rész

131-133. kép. Köpéné lakása előtt a parkban. Szomszédasszony, kezében egy nagy kék lábassal, amelynek fedője egy konyharuhával van lekontyozva. Köpénéhez.

SZOMSZÉDASSZONY. Hallom, lelkem, hogy a Bálintka már jobban van, hál’is- tennek. Sok baj van ám a gyerekekkel. Mióta is nyomja az ágyat szegényke? Nem, nem megyek be, lelkem, nem érek rá, vasárnap van, az uram vendégeket vár ebédre,

470