Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
CŢelelet Ocsenás vigyorogva megmutatja nyitott tenyerét, mely patkószegekkel volt tele. BÁLINT álmélkodva. Ezt meg honnét szedted? OCSENÁS zsebére üt. Raktárról szállítok. A szenesfuvar kocsisa kifogja a két lovát s futólépésben elvezeti őket. Az emberek a kocsit keresztbe állítják az úttesten, hogy minél többen hozzáférjenek. BRÁNYIK Bálinthoz. Nem jól csinálod, fiam. Nyugodtan, célirányosan kell dolgozni, mintha az anyád pendelye mögött golyóznál. A háború olyan, mint a munka, ha nem csinálják szakszerűen, nincs semmi látszatja. Szemelj ki egyet közülük, akit meg akarsz becsülni, engedd közel magadhoz, s akkor szélsebesen vágd kupán, fiam, azzal a jó nehéz szénnel, de úgy ám, hogy a Miatyánkot is elfelejtse. BÁLINT lihegve. De ha akkor elvétem, akkor felpöcköl a kardjával. BRÁNYIK. Nem szabad elvéteni. BÁLINT. De ha mégis? BRÁNYIK. Nem szabad. Vagy pedig fizetsz fiam. De úgy vigyázz, hogy a prolinak mindenért duplán kell megfizetnie! A rendőrök időközben félkört húztak az utca torkolata körül, némelyik a kardját egyenesítette, mások az arcukat törölgették. Parancsra vártak. A Körönd felől lépésben egy csapat lovasrendőr közeledett. BRÁNYIK. Visszavonulás, öcsém! Szégyen a futás, de hasznos, a proli meg csak hasznos dologra költheti magát, mert másra nem futja. No, imádkozzunk még egy utolsót, elvtársak, aztán oldjuk el a kereket, míg nem késő! 112. kép. Andrássy út egyik mellékutcájában. Négy-öt ember egy baromfiüzletet fosztogat, egy micisapkás suhanc két hízott kacsát szorongat a karjában, egy másiknak a kabátzsebéből egy megkopasztott kakas nyaka kéredzkedik a föld felé. Egy házzal odébb egy papírüzlet betört kirakatán át tintásüvegeket, képes levelezőlapokat hurcolnak ki az utcára, valaki egy zöldernyős lámpát szorongat a hóna alatt. Bálint egy pillanatra megáll előtte és teljes erejéből belerúg a sípcsontjába. Ismét az Andrássy út. Brányik, Ocsenás és Bálint egy sorban haladnak a csendesen vonuló menetben, mellettük egy svábos kiejtéssel beszélő vasesztergályos, mögöttük néhány egyetemi hallgató, fiú, lány. BÁLINT Ocsenástól. Kitört a forradalom? OCSENÁS. Igen. BRÁNYIK. Nem hiszem, fiam. BÁLINT. Hát ez mi? BRÁNYIK. Ez olyan szekér, amelyiknek nincs kocsisa. Ez vagy befordul az árokba, vagy nekimegy a falnak, mert nincs, aki hajtsa. BÁLINT. Hát hajtsuk mi! BRÁNYIK mosolyogva. Egyem a lelked! BÁLINT szégyenkezve. Hát miért ne lehetne? OCSENÁS Brányikhoz, ingerülten. Már maga is berezelt? Az elébb még oly nagylegény volt, azt hittem, egymaga megeszik egy szakasz lovas zsarut. 454
