Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
CŢelelet Két sorral hátrább Józsi bácsi látszik. EGY HANG. Azt szeretném látni, hogy most hazazavarjanak bennünket! MÁSIK HANG. Miért? Akkor mit csinálna? JÓZSI. Hazamenne, felöltené az ünneplőjét s elballagna a sóhivatalba. Ott pedig átnyújtanák neki azt a lóalkatrészt, amely minden magyar állampolgárnak kijár. Még hátrébb a menetben körülfognak egy bekötött fejű embert. BEKÖTÖTT FEJŰ. A jó isten tudja, mi ütött beléjük. Csendesen álldogáltunk, vártuk, hogy kiengedjenek az Üllői útról a Körútra, egyszercsak se szó, se beszéd, ki a karddal s máris püfölnek, mint a bolondok. Nekem a jobb fülemet félig lenyírták. Az asszony otthon, nem tudom, mit szól majd hozzá. Nem is megyek én haza. EGY HANG. A maga fülét nyiszálták le, nem az övét! A Podmaniczky utcán most már újra besűrűsödött a tömeg. Bálint fejét forgatva Ocsenást keresi, nem találja. Kifurakodik a tömegből, keresi barátját, majd befut a valamivel néptelenebb Rózsa utcába. 111. kép. Rózsa utca és Andrássy út sarok, a Rózsa utca torkolatát ijedten előre- hátra tolongó embertömeg torlaszolja el. Az Andrássy út felől előbb egy elnyújtott, magas jajkiáltás hallatszik, majd ijedt kiáltások, szitkok, káromkodás, pattogó vezényszavak. Bálint az emberek között tolongva, kúszva, kiér az Andrássy út sarkára. Hosszú, fájdalmas lónyerítés hallatszik. Az Andrássy út felől egy rendőr szalad a Rózsa utca torkolatában összetorlódott emberek felé, kivont kardját ütésre emelve. Az Andrássy út közepén egy lovasrendőr lova nyakára hajolva két férfit kerget, kardja lecsap az egyik menekülő fejére. Ugyanakkor a Rózsa utca felé szaladó gyalogos rendőr Bálint elé ér, a gyerek mellett álló idősebb asszony sikoltva összerogy a lecsapó kardlap alatt. Bálint egy pillantást vet rá, majd kifurakodik az Andrássy útra s hátát egy fának vetve széjjelnéz. Tíz-húsz lépésnyire a fától egy rendőrőrmester almásszürke lova ágaskodva a két hátsó lábára áll s hosszan, fájdalmasan nyerít. Az őrmester a kengyelben áll, de szemlátomást nem bír a nekivadult hatalmas állattal. Bálint a fa mögé ugrik: a járda felől egy idősebb szemüveges ember szalad feléje, mögötte kivont karddal, hajadonfőtt egy rendőr, aki elvesztette csákóját. Ez futtában Bálint felé csap kardjával, de csak a far kérgét éri az ütés. Bálint tovább fut az Andrássy úton: egy talpalatnyi helyet keres, melyen a munkásság ellenáll. A túloldalon egy kávéház tükörablakai villognak, a menekülő emberek a terasz korlátjait átugorva ide menekülnek a szomszédos mellékutcából kifutó rendőrök elől. Bálint hirtelen megfordul, beszalad a következő mellékutcába; ennek elülső része még üres, de a Podmaniczky utca felől már látni a közeledő tömeget, amely az Andrássy úton történtekről még mit sem tudva vidáman menetel. Bálint néhány lépés után a járdán egy vértócsában fekvő embert pillant meg. Melléje térdel, felemeli fejét, de az ember már halott. 452
